Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

számadatokat is és a nevüket is szlovákul mondták, asszonynevüknek olyan archaikus formáját használták (Nóvák Karolova, Szolnoki Bélova, Polgár Janova stb., tehát Nóvák Károly stb. felesége, a magyar Nóvák Károlyné stb. szlovák változata), amelyet az egyes evangélikus településeinken igen régen ismernek és még napjainkban is, szlovák nyelvű sírfeliratokon és egyházi temetési búcsúbeszédekben is használnak. (Pl. Békés megyében Tótkomlóson.) Egy nemzetiségi településen végbement változásokat legkézzelfoghatóbban nemzetiségi jellegű intézmények történetén keresztül lehet feldolgozni. Ahol azonban - mint Répáshután is — ilyen jellegű nemzetiségi intézmények nem voltak, a településen végbement etnikai változásokat elsősorban a sokkalta bonyolultabb, időigényesebb, s módszertanilag szinte alig kidolgozott empirikus vizsgálatokra támaszkodva lehet megragadni. Ezért próbáltuk Répáshután a fejlődés folyamatát a nyelvhasználat és a nyelvi kommunikáció terén, a migráció alakulásában, valamint az etnikai zártság okaiban vizsgálni úgy, hogy közben ne tévesszük szem elől az egyik legfontosabb kérdéskört sem, nevezetesen, hogy milyen szerepet és helyet tölt be a népi kultúra az etnikum megőrzésében. Nem hagytuk figyelmen kívül azt sem, hogy a magyarországi szlovákságot érintő történeti események, pl. a két világháború közötti kulturális politika, az 1946—47-es szlovákmagyar lakosságcsere, az 1948 után érvényesülő marxista nemzetiségi politika, miképpen éreztették hatásukat Répáshután. A nemzetiségek egyik legfontosabb ismérvének a nyelvet tekintik. Hatványozottan vonatkozik ez a kis létszámú, többségi nemzettel körülvett nyelvszigetekre, amelyek gazdasági, sőt kulturális területen vagy sosem vagy csak igen korlátozott mértékben rendelkeztek valamilyen fokú relatív önállósággal. Répáshuta - utaltunk arra - nyelvileg még standard település. A morva, cseh és több szlovák nyelvjárási rétegből kialakult nyelvjárás a családon és a falu közösségén belül is, a magyar nyelvvel együtt, a nyelvi kommunikáció szerepét tölti be. Amíg Répáshuta környezetében fekvő ómassán és Hámoron az 50-es években spontán szlovák beszélgetést már nem lehetett hallani,

9 addig Répáshután a 60-as évek közepén még az iskolás korú gyermekek is egymás között szlovákul beszéltek.

1 ° A 70-es években ez a spontán nyelvhasználati kör kisebb lett, a legfiatalabb generáció már sem otthon, sem a családon kívül — kivéve az iskolai szlovák oktatási órákat — szlovákul nem beszél, bár a nyelvet még érti, passzívan befogadja. A települést nyelvileg tehát még mindig zártnak tekinthetjük, annak ellenére, hogy a népszámlálási adatok - azok formális kezelése esetén — ezt az állítást megcáfolni látszanak. Az 1960-as népszámlálás szerint 583 lakosból 288 vallotta anyanyelvének a szlovákot, 1980-ban 626-ból pedig 340. Azonban azoknak a többsége is, akik már anyanyelvüknek a magyart tekintik, a szlovákot beszélt nyelvként ismeri el. Ha a répáshutai adatokat a többi nyelvsziget adataival vetjük egybe, akkor ezek az adatok még pozitív tendenciát, nyelvi stabilitást tükröznek. Az ugyanis a több évtizedes tapasztalat, hogyha egy szlovák településen a lakosságnak 50—60%-a vallja anyanyelvének a szlovákot, ott a nyelvnek a 9. SIPOS 1.1955,11. 10. DEME D. 1966. 412