Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

motívumuk a boszorkányhitben, néhány pedig bizonyos szellemlényekhez kapcsolódva található meg a recens anyagban. Alkalmanként a boszorkánnyal kontaminálódhat a zmora, vodná baba, endzibaba alakja. A répáshutai hiedelmek természetfeletti lényei ugyanis részben beolvadtak a boszorkány képzetkörébe. Feltételezhető, hogy nemcsak az ismertetett lények vonásai kerültek át a boszorkányhitbe, hanem létezhettek olyan néphitalakok is, akiket ma már csak körülírással vagy még úgy sem említ a hagyomány. A szlovák néphit ugyanis sokkal gazdagabb szellemlényekben, mint ahogyan Répáshután tapasztalhattuk. Ha voltak is ilyen lények, ma emlékük sem található.

4 s Több hiedelemalaknál, különösen a boszorkánynál említik a történetek, hogy kapcsolatban állanak az ördöggel, čerttel. Eléggé megfoghatatlan alak a čert, gyakorta csak a személytelen gonosszal azonosítják, akitől vagy amitől óvakodni kell. Külsőleg lópatájú, szőrös, fekete emberalaknak gondolják, akinek szarva van. A hit szerint a káromkodós, sosem imádkozó emberek lelkéből lesz a čert, mert ezek a lelkek a pokolra jutnak. Több esetben hallottuk, hogy a viharfelhőben levő šarkan irányítójaként az ördögöt jelölték meg, sőt a černokňažník alakját az ördöggel azonosították. A boszorkányok is szoros kapcsolatban állanak az ördöggel, akiktől azt kívánták, hogy ezen a világon ne legyen látható szarvuk.

4 6 Történetek szólnak Répáshután a határban elásott kincs őrzéséről, a kincs fellángolásáról, tisztulásáról. A kincsőrző alakjában azonban a törpe és az elátkozott lélek képzetei keverednek. A kincsőrzés motívuma az ijesztés rovására fokozatosan elhalványult, írja Mács Ildikó.

4 7 A föld alatti barlangokban élő, oda eltévedt gyerekeket behurcoló vízibába alakja is ide sorolható.

48 Itt kell említést tennünk végezetül a táltos alakjáról is. A táltos néhány adatban rossz szellem, általánosan viszont a szép, erős, jól szaladó lóra mondják, tulajdonsága megjelöléseképpen: tak, je táltos vagy tak ide, jag táltos! A répáshutai nyelv a terminust átvette, ám magát a képzetkört nem. Ugyanezt tapasztaljuk más magyarországi szlovák településen is.

49 A magyar nyelvi környezetben élő szlovák telepes közösségek hitvilágának sajátos, egyéni alakulására lehetett példákat találni a már többször idézett Nyíregyháza környéki, Békés megyei, valamint a Zempléni-hegyvidék hagyományával való összehasonlításban. A Zempléni-hegyvidék szlovák vagy vegyes nemzetiségű községeiben pl. a garabonciás diák, a garboncás jellemző alak, Répáshután ismeretlen, helyette megtalálható viszont 45. Kevesebb néphitalak, hiedelemlény található a nyíregyházi tirpák néphitben, mint általában a szlovákoknál. Vö.: MÁRKUS M. 1943. 276. Több, jóformán csak nevében élő szellemlényt említ viszont DIÓSZEGI V. és KRUPA A. a Békés megyei szlovákoktól. Lásd: DIÓSZEGI V. 1974. 75.; KRUPA A. 1974. 278-281. Lásd még: HORVÁTHOVA E. 1972. 246-247. 46. Hasonlóan nem jelentős a čert a Békés megyei szlovákok hitvilágában sem. Vö.: KRUPA A. 1974. 278. Lásd még: HORVÁTHOVA E. 1972. 246-247. 47. MÁCS I. 1980. 46. 48. MÁDAIGy. 1965.371, 49. MÁRKUS M. 1943. 276.; DIÓSZEGI V. 1974. 74. (bár Tótkomlóson a hiedelem egyes elemeit megtaláljuk); KRUPA A. 1974. 278-279. 344