Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban
a másutt kevésbé ismert černokňažník. Nagyon erős kígyókultusz van mindkét területen, a Bükkben és Zemplénben is. A béka és a kígyó erős kultusza jellemző a szlovák hitvilágra. 50 Közismert a lidérc terminus Zemplénben, Répáshután viszont a zmok elnevezést találjuk. A képzetkörtfől hiányzik viszont a tüzesember, az indzsellér alakja. Gazdag mindkét területen, eltérően az alföldi szlovák közösségektől, az erdei szellemek, ijesztők hiedelme. Az elvezetésről szóló történetek az Alföldön hiányoznak, területükön valószínűleg a hegyes, erdős környezettel állanak összefüggésben. E szellemekről szóló képzetek összeolvadása, keveredése viszont már a hiedelem gyengülését, a hagyomány erőtlenségét jelzi. Hiszen legtöbb esetben összeolvadt, nem választható el egymástól a vrkolak és a zmok, a vodná baba és az endzibaba alakja. Amikor pedig egy-egy hiedelemlény bekerül a gyerekijesztőkbe, illetőleg a csúfolódó szólásokba, az már a képzet fokozatos elhalását mutatja, amint ezt az endžibabával kapcsolatosan láttuk. 5 ' A kutatás során előbukkantak egyedi, ritka adatok is. Figyelemre méltó pl., hogy a vihar, a šarkan elhárítására zacskóba összegyűjtött, s őrzött hangyákat tesznek tűzre, hogy azok felszállva zárják el a felhő útját. Sem a szláv, sem a német hiedelmek közt a hangyák ilyen szerepére nem bukkantam. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a község hitvilága kifejezően mutatja a lakosság származását, s a többféle eredetű népesség összeolvadását. E folyamatban mindegyik alkotó népcsoport adott valamit a megszülető új közösség hitvilágába. Vannak kifejezetten szlovák elemei (pl. zmok, vodná baba), jelentős számban magyar motívumai (pl. tudós), illetőleg több szláv néppel kapcsolatba hozható jellemzői (pl. zmora). Figyelemre méltó a bohinka alakja, amely a szakirodalom tanulsága szerint egy viszonylag jól körülhatárolható területre jellemző. Ez a terület pedig Árva megye, a Szepesség északi része, illetőleg Dél-Lengyelország, Szilézia és Galícia. 52 Nyilvánvaló ennek ismeretében, hogy Répáshuta lakosságának egy része ezekről a vidékekről érkezhetett. Az alapító lakosság többféle származása még ma is él a hagyományban. A szlovákok — helyi szóhasználatban tótok — mellett németeket említenek (mondják svábnak is) és. magyarokat. A tótok és a németek a hagyomány szerint Morvaországból és a Szudétavidékről érkeztek. Alátámasztja és természetesen pontosítja a néphagyományt Sipos István és Veres László kutatása. 53 Megmutatják a hutai munkások, erdei munkások származását, utalnak a lakosság folytonos megújulására a már említett vidékekről, s a kapcsolatot nyelvjárásilag is igazolják. A több helyről összeverődött lakosság magyar és német rétege az idők folyamán elszlávosodik, beolvad a szlovák néprétegbe. 50. Tanulságos erre vonatkozóan DIÓSZEGI V. markolábbal kapcsolatos kutatása. DIÓSZEGI V. 1968. 51.MOSZYNSKY K. 1967. 739. (23. térkép); HORVÁTHOVA E. 1972. 243.; HORVÁTHOVA E. 1975.1029. 52. SIPOS 1.1958. 53. SIPOS 1.1958.; VERES L. 1978.
