Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

* útjából, kikerülik. Mádai Gyula szerint Bükkszentkereszt és Répáshuta mellett „gyakran látni véltek nagy tarajos kígyókat. Láttak olyan kígyót is elsuhanni, amelyik ilyen hangokat hallatott: ke-ke-ki-ke."

39 összegzés: Áttekintettük röviden Répáshuta hitvilágának alakjait, a természetfeletti erejű személyek és a természetfeletti lények hiedelmeit. A bemutatott anyagból egyértelmű, hogy a természetfeletti erejű személyek képzetköre szegényesebb, még akkor is, ha arányait tekintve a boszorkányhit a legnagyobb Répáshután is. Ez jellemzi a magyar

40 hitvilágot, de sajátja a szlovák

4 ! hiedelmeknek is általában. E vonatkozásban tehát a répáshutai boszorkányhit megegyezik a magyar, s más európai anyaggal. Abban is nagy hasonlóságot látunk, hogy a boszorkányhit-intenzitása napjainkig lemérhető — még ha csupán az idősebb korosztályoknál is —, s emiatt e képzetkör magába olvasztott több, más hiedelemalakra vonatkozó képzetet. Erős fennmaradásuk előidézője az volt, hogy a répáshutai élet egyik legfontosabb területéhez, az állattartáshoz

42 kapcsolódnak, ezen belül is a tejgazdálkodáshoz, amely nagyobbrészt asszonyi tevékenységi kör. Röviden kerültek csak ismertetésre a szemmel veréssel, s ennek gyógyításával kapcsolatos képzetek, eljárások. Ezeket nem tulajdonítják kizárólagosan a boszorkány ténykedésének, bár az ilyen képességekkel rendelkező vagy éppen a gyógyításhoz értő személyeket gyakran kapcsolatba hozzák a boszorkány alakjával. Ezek a személyek a velük született ártó képességükről nem tehetnek. Ugyancsak nem ismertettem a legtöbb betegség gyógyítására alkalmas tisztesfű, a cistec felhasználását. A boszorkánnyal kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a tót beszédben nőnemű boszorkányra a bosorka, a hímneműre a bosorák szót alkalmazzák. A nemek ilyen megkülönböztetése szláv jelenség. Répáshután egyáltalán nem ismert a szlovákoknál általában, s a magyarországi szlovákoknál (Békés megye, Nyíregyháza) is megtalálható, a boszorkány jelölésére szolgáló striga, strigoň név. A másik természetfeletti erejű személy, a tudóska jelentős magyar befolyást mutat. (A terminusoknál itt is a nemek közti megkülönböztetést látjuk.) A foggal születés ugyan széles körben, szlávok között is elterjedt motívum, ám a huzamos alvás, s az ezalatt nyert képesség, tudás, a halottakkal való beszélgetés a halottlátó alakjában már magyar hatás eredménye, illetőleg átvétel a magyar hagyományból. Ezt nagymértékben előidézte, hogy az ismert halottlátók, akiket a répáshutaiak is felkerestek, mind magyarok voltak.

4 3 Hasonló alak a szlovák néphitben nincs. A magyar halottlátó, tudóska alakjával olvadt össze a jós, amelynek szlovák eredetű megnevezése nincs. E hiedelemalaknak Répáshután is csupán az említett magyar terminusait ismerik. Hiányzik ebből a tudósképzetkörből a magyar anyagra jellemző tudós kocsis, tudós pásztor, s a tudós gyógyító alakja.

44 Néhány 39. MÁDAI Gy. 1965. 373. 40. KÖRNER T. 1969. 41. HORVÁTHOVA E. 1972. 236. Azt írja, hogy a boszorkányokról szóló képzetek a szlovákoknál önmagukban számosabbak, mint a többi lényről szólóak együttvéve. 42. Egyetértünk MÁCS I. megállapításaival. MÁCS I. 1980. 43. BARNA G. 1973. 44. Magyar hatás eredményének tartja a tudós emberek hiedelemkörét a tótkomlósi szlovák hitvilágban DIÓSZEGI V. is. DIÓSZEGI V. 1974. - A tudós, jós szlovák megnevezései: vedomnik, vedomkyna ill. veštec, vestica (HORVÁTHOVA E. 1972. 240.) Répáshután ismeretlenek. 343