Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

A visszaemlékezések szerint a század első évtizedeiben még erős volt az endžibaba hiedelme, a mai öregek azonban — saját bevallásuk szerint — már nem nagyon hittek létezésében. Az óvó rendszabályokat azonban ők is betartották, a keresztelőig nem vitték ki a gyereket a házból. A hiedelmek endžibabájának külsejéről semmit sem tudunk meg. Ez annál érdekesebb, mert napjainkban az endžibaba leginkább gúnyolódó, csúfolódó szólásokban él. „Ha valakit legúnyolnak, akkor mondják, hogy no, te indžebába!" Ha valaki nem helyesen, hanem kirívóan öltözködik, arra használták. „Jaj, öltözködj már helyesebben, úgy nézel ki, mint egy endžibaba!" A gyermeknyelvben az öregasszonyokra is használták csúfolódásképpen. Törpe, hopasa: A törpe erősen leegyszerűsödött, nem is mindenki által ismert alakja a répáshutai hitvilágnak.

2 5 A róla ma lejegyezhető képzetekben már a népmesék törpéinek erős hatását láthatjuk. így beszélnek pl. a hét törpéről. Egyes történetekben a törpék neve hopasa. A törpe terminust csak magyarul használják, más tót megnevezése nincs. Többen azt mondták, hogy a törpéket nem látta még senki, s alakjukat inkább a mesék világába sorolták. A törpék erdőben élnek, de amint megpillantották őket, azonnal eltűntek. Mint szellemlények, csak ritkán mutatkoztak. Kicsi emberek, akik maguknak kicsi házakat is építenek. Piros ruhájuk van, „mint a huszárnak". Kék ködmönt, piros sapkát és piros nadrágot viselnek. „Csak ugráltak, mást nem csináltak." A hopasa a törpéknek a tánca. Az úton járóknak megjelennek, s mellettük, kocsijuk körül táncolnak, ugrándoznak, miközben azt ütemesen mondják: hopasa, ho-pa-sa! Ennek révén a hopasa a szólásokba is bekerült. A fürge férfiemberekre szokták mondani: ne ugrálj úgy, mint a hopasa! A hopasáról megjegyezték, hogy a Hámor felé vezető út mellett a pataknál, a forrásnál tűnt fel, „nem tudták, hogy férfi-e vagy nő." A hopasa ezek szerint ember alakú (inkább női alakot öltő) kísértet, aki az úton járókat ijesztette, s nekik azt kiabálta: hopasa, hopasa! Kísértet, mátoha: A kísértetek megnevezés alatt a répáshutai néphit több hiedelemlényt jelöl, némelyiket alkalmanként külön névvel is illeti. Azonos vagy hasonló tulajdonságaik alapján együtt ismertetjük mindezeket, bár a különbségekre természetesen utalunk mindenütt/ 6 A kísértetek legnagyobb része a halott szelleme, amely visszajár. Szlovákul ezt smrtka-nak. nevezik. Visszajárhatott és kísérthetett asszony, férfi és gyerek szelleme is. A kereszteletlenül elhalt gyermek lelke is visszajárt, de kísértett a spontán abortus révén megszületett gyerekek szelleme is. Azt mondják, hogy ezek sírnak a hegyekben. Vándorolnak, amíg meg nem keresztelik őket. Ilyenkor nevet kell nekik adni, hiszen „név nélkül mentek a másvilágra," s szenteltvízzel megkeresztelni őket. Ekkor megnyugszanak. 25. Ugyanerre a megállapításra jutott MACS I. is. MÁCS I. 1980. 45-46. GUNDA B. nem említi. GUNDA B. 1979. 26. A magyarországi szlovákok kísértethiedelmeiről lásd: MÁRKUS M. 1943. 276. (Nyíregyháza); DIÓSZEGI V. 1974. 72-73. (Tótkomlós); KRUPA A. 1974. 255-263. (Békés megye). 340