Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: Hiedelemalakok a hitvilágban

gét már nem lehetett lejegyezni. Voltak azután hozzáértő emberek, akik a vásárra vitt megrontott tehenet megvásárolták, meggyógyították. A Mátrai családtól egyszer egy diósgyó'ri ember vette meg a megrontott tehenet, s olyan sok tejet adott, hogy az egész Herman-telepet ellátta tejjel. A visszaemlékezés szerint jól értett hozzá az illető. A rontás megelőzése érdekében szentelt vízzel védték a jószágot, az istállót. Ha megellett a tehén, akkor a gazda vagy asszonya szenteltvízzel beszentelte a házat, az istállót, hogy oltalmazza a szent víz, ne érje semmi baj. Hasznos volt a védekezés az első tavaszi kihajtáskor is, ekkor ugyancsak szenteltvízzel hintették meg a csordára kihajtott tehenet. A boszorkányokat a Luca-szék segítségével lehet felismerni. Mint már említettük, a boszorkányoknak legjelesebb napja Luca-nap. „Ekkor volt nekik a legnagyobb találkájuk." A szilvási ember (Szilvásvárad) tanácsára e napot sokan megtartották. „Ekkor nem szabad dolgozni, meszelni, kenyeret sütni. Azért, mert a jószággal akkor történik valami." A Luca-széket (Luca-stolček) ettől a naptól karácsony viliáig kellett elkészíteni: négylábú, fából készült kis szék volt. A készítője karácsonykor elvitte az éjféli misére be a templomba. „Ráállt, és látta a boszorkányokat, akik háttal ültek az oltárhoz. Amikor a pap felmutatta az Oltáriszentséget, akkor látta őket." A Luca-széken ülve másutt is fel lehet ismerni a boszorkányokat, nemcsak a templomban. Viliakor éjfélkor ki kell menni a keresztútra vagy az iskolánál levő kereszthez. Ott egy szentelt krétával kört kell húzni, s ebbe kell beleállni. A széken ülve egy ostorral kell csergetni és erre megjelennek a kör szélén a boszorkányok.

6 Figyelmeztetik a csergetőt, hogy név szerint nem szabad őket elárulnia, mert ha máskor találkoznak vele, megverik, agyonütik. A boszorkányok nem tudnak a körön belül menni. Itt fel lehet ismerni őket. Ám tudnak olyan emberről, aki kivallotta a boszorkányokat, s ezt az embert a boszorkányok nagyon megverték. Felismerhető a boszorkány vilia este a szénahányóra. (padlás) helyezett Luca-székről is. De vigyázni kell, nehogy észrevegyék a széken ülőt a boszorkányok. Egy történetük szerint a Luca-székre a boszorkányság tanulásához volt szükség. „De aki csinálta, nagyon rosszul járt. Diósgyőrből volt itt egy ember, az volt egy valódi boszorkányságra. Az megcsinálta a Luca-széket és odaült a kereszthez. De azután kivallotta, hogy kik voltak a boszorkányok. Megbénult a keze, annyira megverték." Luca-nap mellett Szent György-nap is jeles alkalma a boszorkányoknak. Ekkor szoktak füveket szedni, amelyeket tehénrontásaikhoz használtak. Védekezésül ellenük ilyenkor megkeresztelték az ajtókat, szentelt krétával keresztet húztak az istállóajtóra, lakásajtókra is. Tudós, tudóška, jós: A boszorkány mellett a tudós', tudóska, tudósasszony vagy más néven jóS még természetfeletti erejű alakja a hiedelmeknek. Ennek az alaknak a tulajdonságait is élő személyekhez kötik, falubeli vagy másutt élő embereket ruháznak fel természetfölötti képességekkel. A boszorkánnyal szemben a tudós alakja, tevékenysége 6, Tótkomlóson is a Luca-széken ülve, s a Luca-ostorral csergetve ismerik fel a boszorkányokat. DIÓSZEGI V. 1974. 71. A Luca-széket közönségesen ismerik más szlovák csoportok is. Vö.: KRUPA A. 1974. 253-254. A Luca-ostor ismert a zempléni Nyiri községben is. S. gy. 333