Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások

Végül meg kell említenünk azt a néhány igen bizonytalan adatot, amelyek szerint a századforduló körüli időkben e napon egy fehér ruhába öltözött alak járt a faluban. Ennél többet a szokásról ma már nem lehet megtudni. Ennek alapján is nyilvánvaló azonban, hogy itt a Luca-napi alakoskodás nyomáról van szó. Már egy korábbi dolgozatomban felhívtam a figyelmet, hogy az észak-magyarországi területeken még fellelhetők a Lucanapi alakoskodás emlékei.

10 E szokáscsoporttal kapcsolatban rendkívül sok tisztáznivaló áll még a kutatás előtt.

1 J Azt azonban már tudjuk — s ez a tény számunkra különös jelentőséggel bír —, hogy nemcsak Szlovákiában, hanem a magyarországi szlovákok között is rendkívül elterjedt volt a Luca-napi alakoskodás, főleg az előbb említett fehér ruhás alak.

12 Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha ennek a maszkos szokásnak az északmagyarországi elterjedését az itteni szlovák lakossággal hozzuk összefüggésbe. Bár nyilvánvaló, hogy az eredetkérdések tárgyalásába, az elterjedési területtel kapcsolatos vizsgálatokba bele kell vonni a kelet-európai népek körében ismeretes nőnemű szellemlények problémáját is. Amennyiben a Luca-napi szokásokat egészében vesszük szemügyre, érdekes megállapításokat tehetünk. A répáshutai szokások jelentős mértékben különböznek az alföldi szlovákság, sőt az anyaországban élő népesség szokásaitól is. Nyomát sem találni a Lucanapi köszöntőknek, az acélhordásnak, a lucázásnak, noha ezek a cselekmények igen intenzív formában éltek a Nógrád megyei falvakban is.

13 Csak nagyon halvány nyomait lehet találni a Luca-napi alakoskodásnak, s így e tekintetben sem lehet egyértelmű megállapításokat tenni. Ugyanakkor rendkívül erőteljesnek látszik az e naphoz kötődő boszorkányhit. Mindenesetre az egyértelmű, hogy a Luca-nap struktúrája, e nap szokásainak rendszere jelentős módon eltér más szlovák népcsoportok szokásrendszerétől. Az egész év kétségtelenül legjelentősebb ünnepe a karácsony (kračufí). Vilia napján kora reggeltől tart a készülődés, s délután, alkonyattájt kezdődik maga az ünnep (st'edry večer). Legelőbb a karácsonyfát (strom) készítik el. Régebben azonban nem volt karácsonyfa. A legidősebbek emlékezete szerint a századforduló körüli időben csupán néhány fenyőgallyat vittek be a szobába. A század elejétől kezdve aztán fokozatosan terjedt el a karácsonyfa, amelyet akkoriban a gerendára akasztottak fel, s egyáltalán nem, vagy csak alig díszítették fel. Ezután a gazda szalmát (szevo) hozott be a szobába annak emlékére, hogy Jézus is jászolban született. Ilyenkor néhány szavas köszöntőt is mondott. A szalmát az ünnepek végéig tartották bent a szobában, majd kivitték az istállóba és a jószág alá tették. Érdekes módon ez a szokás legalább ötven-hatvan éve megszűnt, de több családban nem is emlékeztek a karácsonyi szalmára. Ma már nem tudnak arról, s éppen ezért megállapíthatatlan, hogy ismerték-e az asztal lábára kötözött lánc, az asztal alá tett fejsze 10. NIEDERMÜLLER P. 1977. 228. 11. A kérdéskör irodalmából vö. KRETZENBACHER L. 1959. különösen 6673.; BEDNARIK R. 1943. 73-74.; HORVÁTHOVA E. 1972a. 209.; SULITKA A. 1973. 83-84.; ZIBRT Č. 1950. 478-485.; UJVÁRY Z. 1963.; STRÁNSKÁ D. 1936. 277-279. 12. MANGA J. 1968. 34-38.; ŽATKO R. 1973. 75.; KATONA I. 1912. I. 324-336.; HORVÁTHOVA E. 1972b. 483. 13. MANGA J. 1968.39-51. 318