Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Veres László: Településtörténet

A néhány zsidó kereskedő kivételével színtiszta római katolikus vallású lakosság kis részben a régi bükki huta- és hámortelepülésekről származott, míg nagyobb részben a felvidéki vármegyék erdős területeiről történt a bevándorlás. Sáros, Szepes, Liptó, Árva, Trencsén, Zólyom, Gömör, Kishont és Nógrád megye szülötteivel egészült ki a helyi lakosság, s így alakult ki Répáshuta még ma is sajátos vonásokat mutató, kevert nyelvjárású szlovák faluközössége.

30 Schir József 1865-ben halt meg, így munkájának eredményét alig tapasztalhatta. Amikor elhalálozott, az általa bérelt területen 9 épület állott: a hutaépület, 2 munkáslak és istálló, 1—1 lakóház, iroda, korcsma és szín. Ezeket az épületeket a bennük levő berendezési tárgyakkal együtt Schir özvegye áruba bocsátotta. Egy Schusselka Gusztáv nevű, Morvaországból származó üveges mester vásárolta meg őket és még 1865 végén — az 1834-ben megkötött bérleti szerződés feltételeivel azonos módon — egyezségre lépett az uradalommal. Az új bérlő még néhány apróbb berendezéssel kiegészítette az üzem technikai felszerelését és ezek után 2 gőzgéppel működtetett zúzda, 2 olvasztókemence és egy nyújtókemence szolgálta az üveggyártást. Ezen kívül 6 köszörülőkorongon folyta termékek metszett, csiszolt és vésett dísszel való ellátása. Schusselka gyárában 187l-re 70-en dolgoztak, közülük mintegy 40 férfi, a többi nő és gyermek volt. Ebbe a munkáslétszámba természetesen nincsenek beszámítva azok a segédmunkások, akik alkalmilag a fakitermelést, a fuvarozást és az alapanyagok kibányászását végezték. A segédmunkát a répáshutaiak biztosították, lényegében a település lakossága az üveggyár alkalmazottja volt, a gyár biztosította elsősorban a megélhetésüket. A 19. század második felében a munkások napi munkabére a következő volt: a férfiak átlagosan 1—2 forintot, a nők 40-50 fillért és a gyermekek 15-25 fillért kaptak. Évente 200 munkanapot fordítottak az üzem folyamatos termelésének biztosítására.

3 J A gyertyán-völgyi üveggyár 1897-ig, Schusselka Gusztáv csődbe jutásáig üzemelt. Az 1897-es évszám egyben azt is jelzi, hogy ekkor véglegesen lezárult a bükki üvegipar közel 2 évszázados története, s ugyanekkor megszűnt az a majdnem 100 éves kapcsolat, ami az üveggyártás és Répáshuta településtörténete között létezett. E kapcsolat lényegét tömören a következőkben foglalhatjuk össze: Az üvegiparnak a 19. század közepétől volt döntő fontosságú szerepe a község fejlődésében, hiszen ekkor alakult ki az a települési forma és általános településkép, ami szinte napjainkig meghatározza Répáshuta jellemző sajátosságát. A lakosság száma a gyertyánvölgyi üzem megalapítását követően már csak a természetes népszaporulat révén növekedett. A községben 1869-ben is csak 361-en, 1900-ban pedig 376-an éltek. A gyertyán-völgyi üzem felszámolása után a szakmunkások és családtagjaik fokozatosan Répáshutára települtek. Ez a beköltözés az 1920-as évek végén záródott le. Ennek tulajdonítható az, hogy ebben az időszakban a község lélekszáma szinte ugrásszerűen megnövekedett és 1930-ra elérte az 555 főt, ami többé-kevésbé 30. V. ö. SIPOS I. 1958. 47 -51. 31. A Mjskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1871-1890 közötti évekből. HOM. HTD. Ltsz.: 53.4430. 1-13. 29