Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

Szaladgált a kakas a jérce nyomába, én meg fogtam magam, szaladtam utána«, Megfogtam mindkettőt szépen, szerencsésen, lábukat összekötöttem, s egy tepsibe belegyömöszöltem. Szép piros-barnára sült ottan a bőrük, s lett kedvemre való pecsenye belőlük. Tessenek, uraim, ízes a falatja, tessék, násznagy uram, bátran kóstolhatja. (Lovász Jenő) Végül a borvers következik: Mikor Noé apánk isten parancsára a nagy vész elől futott a bárkára, minden állatfajból és növényből egyet vitt, hogy a nagy vész után ne nélkülözzön semmit. Ám ő a legbölcsebben azt tette, hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhessük, hogy a bort ismerjük, melytől erőnket és kedvünket leljük. Igyunk tehát Noé apánk emlékére máma, és a fiatal pár mielőbbi szaporodására. (Mátrai Béla) Régen az utolsó fogás — ősi szláv lakodalmi szertartásos étekként

14 — a kása (kaša) volt. Az 50-es években még záróeledelként szerepelt: rizskását adtak (grízből is főzték). Korábban kölesből készült. Ma helyette süteményt, tortát raknak az asztalra. A kása emléke a szakácsnők (kuharki) kásapénzt (na kašu) gyűjtő tréfás játékában maradt fenn csupán. A fő szakácsnő felköti a kezét, mintha leforrázta volna, kisbabát (decko) tart a karján, lyukaskanállal a kazében jön be. Az öreg vőfély rigmussal hívja fel rá a figyelmet: Tisztelt vendégsereg, szomorú hír vagyon, mer a szakácsnőnk keze sebes igen nagyon. Ahogy odakint a kását kevergette, a tűz a jobb kezét igen megégette. S mivel az orvosi költség nagyon drága, nyissanak erszényt számára. És tízest vagy húszast adjanak. De ez még mind nem volna oly nagy baj, de a múltkor kint jártunk a vrskán, és hogy mit csináltunk, az itt látszik a karján. (Lovász Jenő) A szakácsnő is tréfálkozik, panaszkodik, hogy leforrázta a kezét, nincs pénze az orvosra. Szitába, tálba gyűjti a pénzt. A férfiakkal is kötekedik: Se to na ťebe ponaW. (Ez rád hasonlít!) To ti ű robili (Ezt te csináltad!) Az általános nevetés közben mindenki a tetszése szerint adakozik. (Napjainkban 10—20 forintot.) Az összegyűjtött pénzből kapnak a zenészek, a vőfély is, s a maradékot a szakácsnők egymás között osztják szét. Ebből 14. KOMOROVSKÝ, J. 1976. 198. 297