Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

fizetik a menyecsketáncot. A gyűjtés végén az imitált csecsemőt a „menyasszony karjára vetik" (ruťa mladej na ruki). Régebben még szlovákul tolmácsolták a tréfás szaporodási kívánságot: Ž ebi telo mali, kelő spravili! (Hogy annyi legyen, amennyit csináltak!) Ma magyarul kiabálják az ismert jókívánságot: „Szaporodjatok, mint a csicsóka!" Vagy: „A menyasszony kötője rövid legyen jövőre!" Éjfélkor otthon vagy a szomszédban öltöztették át a menyasszonyt. Csak a keresztanyja, a nyoszolyólányok, a rokonasszonyok kísérték el. Répáshután is énekelték régen a szlovákok körében általánosan ismert népdalt, amikor a keresztanya levette a pártát, s hozzálátott a menyasszony kontyolásához (keď hu začepčila): Parta moja, parta, zeleni veniec, kraßi bi ň pristal, jako mládenec. Énekelték ezt is: Ne zato ja plačem, le si musim spať! Ale zato plačem, le mu musim dať. (Pártám, pártám, zöld koszorú, szebben állna, mint az ifjú.) (Nem azért sírok, hogy aludnom kell! Hanem azért sírok, mert adnom kell neki.) (Fürjes Józsefné Sir Emília, 73 éves) Adatközlőnk mindkettőnek már csak a szövegét ismerte, s recitálva adta elő. A pártát a két világháború között még eltették, s üveges szekrénykében sokáig őrizték. A menyecskének öltözött menyasszonyt énekszóval kísérték (Šikovali) át a lakodalmas házhoz. Az elmúlt évtizedekben mindig az alábbi magyar népdalt énekelve lépnek be: Szívós Béláné Mátrai Marta 42 éves