Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

A zenekar tust húz, a vőfély kimegy, s hozzák az első fogást, a húslevest: íme, itt is vagyok, az első tállal, gőzölgő leves van ebben a tálban. Oly fonó, hogy a kezem majd megég tőle, tessenek, uraim, szedjenek belőle! (Lovász Jenő) A felszolgálást a vőfélyek végzik, ha nem elegendőek, belesegítenek a szakácsnők is. A vőfély minden fogás előtt tréfás rigmust mond. A leveshúshoz: Kedves vendégsereg, elő a késeket. Mert különben nem ehetjük meg az étket. Fiatal kakas volt, alig harminc éves, melynek húsára vár itt oly sok éhes. Addig kaparászott, ette az abrakot, míg tegnap a fűbe harapott. (Lovász Jenő) A töltött káposztához: Paradicsomkertből éppen most érkeztem, mely gyönyörű kertek gyümölcséből ettem. Mivel ott soká kertészkedtem, jó káposztafélét bőven termesztettem. De nem dicsérem tovább, dicsérje meg magát, mert én belevágtam két oldal szalonnát, tizenkét disznónak elejét-hátulját, keresse meg benne ki-ki fülét, farkát. És ti, pedig lányok, úgy iparkodjatok, ha fülét nem is, farkát azt jó nagyot kapjatok. (Lovász Jenő) Közben bort is hoznak: Tudom, hogy örülnek, mikor engem látnak, igaz, több becsületem van, mint száz öreglánynak. Nem csoda, hiszen én vagyok e háznak gazdája, csak engem intsenek, hozok is a kancsóba. Szívesen a gazduram jóságából van még a százakós hordóba, Node ha kiürül, közel a patak, tessenek, uraim, igyanak. (Stuller Árpád) A pecsenyehúshoz, ill. a rántotthúshoz: Friss csirkehúst hoztam, mégpedig kétfélét, behoztam a kakast és vele a jércét, Hogy jutottam hozzá? Mindjárt elmesélem, Hallgassanak hát rám, figyelemmel, kérem. 296