Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

húga ment férjhez, s akkor nagyon, nagyon esett... Akkor mondtuk, hogy — dehát isten nyugosztalja, meg is halt, második gyereke volt, mikor meghalt Egerben — neki már nem lesz jó élete. Annyi könnyet hullat majd, ahány csepp hull rá. Az biztos, hogy sokat sírt). Azt is mondták, hogy ha esküvő közben esik az eső, a menyasszony nem szűz. A menyasszonynak nem volt szabad hátranéznie, mikor az esküvőről a férje házához nentek, mert a szülei házához fog húzni. A lakodalmi mulatság. A násznép a megérkezése után az asztalhoz ült. Régen a nők es a férfiak külön-külön ültek le, de a húszas években már egymás mellett is foglaltak helyet, olyan sorrendben, ahogyan érkeztek. A fiatal pár a főhelyen (prvšni stol) ült. A menyasszony mellé a keresztanyák (a keresztelő és a bérma), a vőlegény mellé a két keresztapa ült. Velük szemben a terem felől a koszorúslányok helyezkedtek el, hogy könnyebben mehessenek táncolni. A menyasszony házánál csak a vőlegény szülei, a vőlegény házánál pedig este csupán a menyasszony szülei ülhettek le, általában a főasztalnál kaptak helyet ők is. A vacsoráig táncolnak, beszélgetnek, énekelnek, iszogatnak a vendégek. A zenekar egyfolytában játszik. Ma beatzenekart fogadnak, korábban cigánybanda volt a lakodalmak zenekara. A vacsora étrendje a húszas évek óta az alaptípusában nem változott. Egy fogás módosult csak: a paprikás helyett ma sült húst adnak. A lakodalmi vacsora alaptípusa: pálinka, húsleves (polevka), leveshúš (meso kurace), töltött káposzta (naplnená kapusta, skrutki), sült hús (vipražene meso), (helyette korábban: paprikás), kalács, sütemény, bor, sör. Napjainkban az étrend kiegészül töltött hússal (plnene meso), vagdalt hússal (faširt), s általánossá vált a torta. Már a húszas években sem szabályozta a szokásrend, hogy mennyit ehet a vacsorán a menyasszony, csupán egy tányérból kellett ennie a vőlegénnyel. A fiatalabb korosztály elhagyta ezt a szokást. Az esküvő előtt álló menyasszony-adatközlőnk azonban elmondta, hogy egy tányérból fog enni a lakodalmán a vőlegénnyel. Úgy tűnik, hogy néhány család (ha tréfából is) még megőrizte ezt a hagyományt. A vacsora fél nyolc óra táján kezdődik. Az ételek behozatala előtt az öreg vőfély tréfás rigmussal köszönt be: Tisztelt uraim, kint jártam a konyhán, láttam mindeneket, nagy sütést-főzést, kiváló étkeket, mindjárt elmondom, hogy milyeneket. Mégpedig az első tál étel lesz a patkánynyerítés. Majd következik a kemencenyöszörgés. Csirketurbékolás, borjúröfögés. Majd következik a rántott kocsizörgés. Kirántott nyakkendő szépen nyársra húzva, majd következik egy háromszáz esztendős kirántott vén gólya. Na, de nem beszélek, elég ez egyszerre, nehogy valakinek essék nehezére. Most a dolgomhoz látok, s a konyhára megyek, s ha ételt nem hozok, hát akármi legyek. (Lovász Jenő) 295