Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

Ezután az udvaron a kapu elé sorakozik fel a násznép. Az üreg vőfély elmondja utolsó búcsúztatóját: Fehér galamb száll a házra, édesanyám, isten áldja! Köszönöm a nevelésit, eddig való szívességit. Sárga madár a víz mellett, édes szülőm, isten veled. Tudom, tudom, fáj a szíved, de azért csak isten veled! (Stuller Árpád) Ahol a menyasszony otthon marad lakni, újabban a menyasszonynak a szüleitől való búcsúztatása elmarad. Mielőtt elindulnak, az ifjú párt szentelt vízzel hintik meg.. A 20-30-as években, mikor Bükkszentkereszten esküdtek, még nem volt meg a mai út, a hosszabb, nehezebb úton Gyertyán-völgynek, Hódosnak mentek. Ha kocsin vitték a menyasszonyt, két kocsival indultak. Az elsőn ült a menyasszony a nyoszolyólányokkal és a keresztanyával, mint nyoszolyóasszonnyal (svažka), másodikon a vőlegény a vőfélyekkel és a keresztapával, ő volt a starosta. A starosta a szláv lakodalmak egyik legfontosabb tisztségviselője, biztosította a lakodalom szertartásának a rendjét, népi jogi előírásainak a végrehajtását. A répáshutai lakodalmon már csak a neve maradt meg, illetve ő volt az egyik tanú. Nevét minden bizonnyal a morva telepesek hozták magukkal, ugyanis egyes morva, lengyel nyelvterületeken starostának nevezik ezt a tisztségviselőt.

13 Répáshután — a magyar lakodalmak hatására — a szláv, így a szlovák lakodalmakon ugyancsak fontos tisztet betöltő starSi družba (öreg vőfély) szerepe kerül előtérbe. Ha gyalogosan mentek az esküvőre (prisahá, sobáš), mivel nem minenkinek volt lova, akkor is csak ez a néhány tisztségviselő kísérte át az ifjú párt. A kocsiknak útközben akadályokat állítottak fel: fát döntöttek az útra, a legények és a férfiak még a faluban ősi szerencsehozó mágikus szokásként hamuval teli fazekakat, köcsögöket vágtak a kocsikerekek közé. A kocsikon csak bort vittek magukkal. Az esküvő után a kísérők kiitták a bort, s indultak hazafele. A lakodalmi menetben minden meghívott részt vesz. A zenekar halad elöl. Utána az öreg vőfély vezeti a menyasszonyt, s mögöttük jön a vőlegény a koszorúslánnyal. Őket követik a keresztszülők, majd a szülők, s a többi koszorúslány. Először a tanácsházára mennek, utána az imaházba. Napjainkban már nem mindenki esküszik templomban, bár a falu közvéleménye megkívánja. Ezért sok fiatal, mikor Miskolcon fényképezkedik, azt terjeszti el, hogy ott tartották meg az egyházi esküvőt. Az imaházba lépve az öreg vőfély a vőlegénynek adja át a menyasszonyt, s így mennek együtt az oltár elé. A templomból a pap vezeti ki az ifjú párt, s onnan már a vőlegény viszi haza asszonyát. Utánuk az öreg vőfély megy azzal a koszorúslánnyal, aki a vőlegényt kísérte. A násznép útközben magyar és szlovák dalokat énekel. Aki nem fér be a tanácsházára vagy az imaházba, kint szórakozik, énekel, táncol. A fejkötős szakácsnők a menetben kosarakban viszik a kalácsot és az ún. kosárba való (do košíka) süteményt, amelyet az előkészületek során sütöttek, s 13. KOMOROVSKÝ, J. 1976. 96. Adataink szerint az alföldi szlovákoknál a neve starejsí és funkciója magasfokú. 293