Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Krupa András: Születési és házassági szokások

Vagy: Leze muška na sťeňe, ňese zlate prsťeňe. Gdo se skurej zasmeje, ternu ďeseťvisere. A kisgyerek egyéves koráig nem nézhetett a tükörbe, nem vághatták le a körmét és a haját sem. Ha a tükörbe nézne, nem tudna beszélni. A körmét az anyja rágta le, de ha levágná, a gyerek nem lenne szégyenlős. A haja is ritka marad, ha lenyírják. A gyereket tilos volt átlépni, mert kicsi növésű marad. Ha a széken lóbálta a lábát, azt mondták, nagy bajt (psota) hív. Ha a felső fogai (home zubi) előbb nőttek ki, baljós előjelnek tekintették, azt hitték, hogy meghal. Amikor pedig az első tejfogai kihullottak (ehhez persze néhány évnek kellett még eltelnie), a gyerek bal kézzel megfogta a tejfogat, s a válla fölött hátradobta, miközben recitálta: Ja ň dam zlatí, zub, (Aranyfogat adok, a ti mi daj zelezni zub. vasfogat adjál.) (S. Flekács Jánosné Fridel Mária, 64 éves) Vagy: Ja ti dam košťevni, (Csontfogat adok, ti mi daj zeleznt vasfogat adjál.) (M. Fridel Józsefiié, 78 éves) Csak a mondókát és a hozzákapcsolódó cselekvést ismerik. A szöveg és a rítus eredeti tartalma elhomályosult már, mint ahogy a legtöbb mágikus tartalmú szöveg, rítus magyarázatával is adósok a 20. századi születésű répáshutai adatközlők. HÁZASSÁG RÉPÁSHUTÁN A családalapítás, vénlány, agglegény. Az ifjúkor kezdetétől a házasságkötésig tartó időszak, s a házasság első évei - általában az első gyermek világra jöttéig - a répáshutai fiataloknak is a legszebb időszakot jelentették. így volt ez a belátható történeti távlatban mindig, a népszokások is tükrözik, hogy a nép körében a családalapítást az élet egyik legfontosabb szakaszának tartják. A sivárabb életsorsra jutott répáshutaiak is annak tekintették, s a lehetőségeiktől függően igyekeztek méltó módon beilleszteni életük folyamába. A házasságot a családalapítás nélkülözhetetlen eszközének tartották. A lányokat az eszméléstől kezdve a jövendő anyai feladatokra nevelték. Kellett is, mert alig serdült, csakhamar bekötötték a fejüket. Két ember egybekelésének a célját a gyermekek felnevelésében látták. Nem kisebb szempont volt az is, hogy az ember ne éljen magányosan. A házasságban az egymás iránt való gondoskodás egyik fontos keretét is látták. Egyik adatközlőnk esküvőjét az anyósa halála után követő héten rendezték. A falu egyetértett ezzel a gyors házasságkötéssel: „mer két ember itt maradt, illetve három, mer a férjem is egyedül volt." Gondozni kellett őket. „//űr nehéz volt, még főzni sem tudtam." A családon belül — mivel a répáshutai férfiak nagyobb távolságra jártak dolgozni, kevesebbet tartózkodtak otthon — a feleség, az anya szerepe nagyobb volt a szokásosnál. (Mászik a légy a falon, aranygyűrűt visz. Aki hamarabb nevet, annak tízet szarik.) (Szívós Béláné Mátrai Márta, 42 éves)