Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Krupa András: Születési és házassági szokások
Ha a magzat élettelenül jött a világra, addig mozgatták, rakogatták (prebiralij, míg fel nem éledt (kim ožije). Ha nem szép fejjel született, párnába kötötték, s úgy egyengették kerekre. A bába pálinkával kenegette, s úgy formálta a fejecskéjét. Az adatközlők egyértelműen az orvosokat okolják azért, hogy napjainkban kevés a szép formájú gyerekfej, mert „nagyon kinyomják az anyjából" (bo bars viňsnu te doktori s matki). Az újszülött. A szülés után rögvest hírül adták az összegyülekezett asszonyoknak, kíváncsiskodóknak, hogy milyen nemű a gyermek: Seno, slama. (Széna, szalma.) Széna: ha fiú született. A bába mindjárt megfürdette a csecsemőt. A fürdetésnek időszakunkban már semmilyen különösebb rítusa nem volt. A kútból merített vizet közönséges edényben melegítették, a fürdővízbe semmit sem tettek. Esetleg ha volt, tisztesfüvet (cisťec), de ezt inkább ha szemmel volt verve. Fa- vagy bádogteknőben (v drevenim, v plehovim koritku) fürösztöttek. A bába a könyökével mérte a víz hőfokát, s hirtelen tette bele a csecsemőt. Megköpködte a vizet. Később, mikor az anyja fürdette, ugyancsak elvégezte ezt a rítust. Szokásban volt az is, hogy minden reggeli és esti fürösztésnél (naponta kétszer fürdettek) a teknőbe tevés előtt a napszaknak megfelelően köszöntek: Dobre rano pan bo daj! (Jó reggelt adjon az isten!) Dobri večer pan bo daj! (Jó estét adjon az isten!) A fürösztéssel kapcsolatban más hiedelmi ismeretük nincsen. Egyik adatközlőnk említette még, hogy az első gyereknél csak másnap öntötték ki a vizet, de okát nem ismerte. A bába eleinte a gyerek szájacskáját is kimosta, de később hivatalosan eltiltották tőle. A fürdő után a bába ráadta az ingecskéjét (košelka). Előfordult, hogy a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert a házban nem tellett rá. Emiatt a bába mindig hordott magánál két öltözet tiszta ruhácskát. A csecsemőt a bába először teával itatta meg, csak másnap engedte szoptatni. Az adatközlők azonban azt állították, hogy azonnal megpróbálkoztak a szoptatással, hogy „tanuljon meg szopni, találja meg az anyja mellét" (nak se nauči cicať, nak hifiprs matki). Igen kevés adatközlő tudta csak, hogy mágikus célból üveggyöngyös karkötőt (patrički) is kötöttek a kezére, nehogy kicserélje a vizibába (vodna baba). Az újszülöttel kapcsolatban ismeretes néhány mágikus előjel is: Azt hitték, hogy amikor megszületik, csillaga megjelenik az égen (mu hvezda vinďe na nebo). A nagypénteken született gyerek szerencsétlen. A közönséges péntek is szerencsétlenséget jelentett a számára. Aki karácsonykor született, annak „egy hetes éve lesz csak" (nebude mať len tiďen rok). Hogy ezt elkerüljék, születésének dátumául az újévet írták be, annál is inkább, mert azt hitték, hogy „szerencsét hoz" (to je šťastlivo): „sok pénzt adnak neki" (temu daju vela peňazoh). Az újszülött arcát megcsipkedték, hogy szép piros legyen. Magatartásából is jósoltak: ha az öklöcskéjét összezárta, fösvény, takarékos lett (bud'e skupe, sporovite). Azt mondták rá: „magával hozza ennivalóját" (si doňese, čo bude jesť). Amelyik kinyitotta a tenyerét, az adakozó (štedré) lesz. A foggal született gyerekről azt tartották, hogy tudós lesz, aki „beszélni tud az élőkről és a holtakról" (bud'e znať hovoriť aj o mrtvich aj o živich). „Valami jobbat: jósolni tud." (Dačo lepše take: prorokovať). Táltos lesz. (Hogy mi a táltos, nem tudják. A hatujjú gyereket sem táltosként tartják nyilván, hanem annak jeleként, hogy közeli rokonok a szülők.) A burokban született gyerek szerencsés. Ugyancsak az a két csillaggal világra jött újszülött is. 267
