Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

D. Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás

a bükkalji férfiak életében jelentős megélhetési forrás volt. A szövés ára visszaemlékezések szerint a 20—30-as évek táján 2 pengő körül volt rőfönként, egy felszedett csík ára fél rőf sima vászon árának felelt meg, de ha munkásabb, díszesebb volt a szőttes csík, 1 rőf árát is kértek érte. A Bükkalja falvai híresek voltak díszes szőtteseikről, a répáshutai asszonyok is általában megbíztak a cserépfalusiakban, rájuk bízták a minták kiválasztását. A megrendelő általában csak azt mondta meg, hogy milyen vászondarabokra van szüksége. Ritkán fordult elő, hogy valaki mintát mutatott, az alapján rendelte a díszítést. A hutai asszonyok a szövetésnél külön pénzt adtak a pamutra, melyet a cserépfalusiak Mezőkövesden vagy Egerben szereztek be, s a kenderfonalat ezzel felszaporítva viszonylag nagy mennyiségű vásznat szövethettek minden évben. Mindent összevetve azonban a vászonféléknek ilyen előállítása, melyben a vásárlás és a bérmunka is jelentős összegeket elvitt, elég drága volt, ezért amit lehetett, boltban beszerezhető textíliákkal pótoltak, hiszen az asszonyok Miskolcra, piacra rendszeresen bejártak. A gyári textíliákat megismerhették és beszerezhették a városban. A nagyvárossal való rendszeres kereskedelmi kapcsolat magyarázza tehát, hogy a gyolcs, damaszt és egyéb gyári textíliák használata a kis hegyi faluban viszonylag hamar elterjedt, de emellett a vászonfélék jelentősége sem csökkent, csupán azokra a felhasználási területekre szorult vissza, ahol tartós, teherbíró, könnyen kezelhető textíliákra volt szükség. A kenderrost feldolgozásához szükséges munkaeszközök nagy részét a répáshutaiak maguk készítették el. A tilót, gerebent, kézi guzsalyt és a madzagszövő táblát a legtöbb férfi meg tudta csinálni vagy a nagyszámú falusi ezermester egyikével készíttették el. Ezek az eszközök rendkívül egyszerűek, díszítetlenek voltak. A precízebb megmunkálást igénylő kerekes guzsalyt és az orsókat a bükkalji híres fafaragó falvakból, elsősorban Cserépfaluból szerezték be, ennek házilagos készítésére már nem vállalkoztak. A kenderfeldolgozás munkafolyamatainak, eszközeinek, valamint a résztermékek elnevezésének áttekintéséből megállapíthatók a répáshutai kenderfeldolgozás sajátosságai. A kenderfeldolgozás termékeire, a tartós vászonfélékre szinte napjainkig szükség van a répáshutai parasztgazdaságokban, elsősorban az erdei munkák, a gazdálkodás és a kereskedelem területén. A kenderfeldolgozás során így nem a finom szálak, az ünnepi darabok előállítása volt az elsődleges, a helyi speciális igényeknek elsősorban a tartós, teherbíró, durvább vászonféleségek nagyobb mennyiségére volt szükség, ezért a kenderfeldolgozás munkafolyamatai és eszközei is egyszerűek, sem a törés, sem a fésülés munkája során nem végeznek aprólékos, többféle minősítést, amíg másfelé 3—4, itt csak kétféle rostminőséget különítenek el.

6 A fonal és a vászon felhasználási területeinek és módjainak vizsgálata, a vászon alapanyagú termékek parasztgazdaságokban betöltött szerepének elemzése további adalékokat nyújthat a répáshutai kenderkultúra sajátosságaihoz, s általánosítva a település népi kultúrájának jellemzéséhez is. A fonalnak és a vászon alapanyagú termékeknek három felhasználási területét különíthetjük el. Egy-egy területen belül a használt mennyi6. A rostminősítés munkájának néprajzi elemzését 102 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen végzett gyűjtés alapján vö.: DOBROSSY I.-FÜGEDI M., 1977. 269-293. 191