Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

la, valamint az erdei gyűjtögetés a szegényebb rétegeket is bekapcsolta az árucserébe, bár ezek mozgásvilága, kereskedelmi körzete lényegesen kisebb volt. Kisebb-nagyobb mértékben azonban valamennyi család érdekelve volt, s részt vett a falu árucseréjében, külön közvetítő réteg, ill. az árucseréből élő csoport nem alakult ki. Az árucserében igen hamar tért nyert a pénz közvetítő szerepe, a közvetlen csereformák csak ritkábban jutottak szerephez. Legfeljebb ínséges időszakban, élelemszegény esztendőkben nőtt meg újra a közvetlen csere jelentősége. A répáshutaiak igen magas szintű pénzgazdálkodást folytattak, ami tevékenységükben, gondolkodásmódjukban polgárosult vonásokat eredményezett. A település gazdálkodásának struktúrájában tehát az önellátásnak vagy az arra való törekvésnek lényegében nyoma sem lelhető fel, hanem egy árucserére, külső kapcsolatokra, a táji munkamegosztásba épülő gazdasági szerkezet ragadható meg a település etnográfiai vizsgálatának eredményeként. IRODALOM ANDRÁSFALVY B. 1977. A településszerkezet és a táji munkamegosztás. In.: T. MÉREY, K. (szerk.): A Dunántúl településtörténete 11/1. 85-89. Pécs DANKÓ I. 1977. A dunántúli népi árucsere nemzetiségi vonatkozásai. In.: T. MÉREY, K. (szerk.): A Dunántúl településtörténete II/l. 239-250. Pécs DANKÓ I. 1978. Vándorlás és árucsere. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 251—289. HOFER T. 1980. A regionális tagoltság különböző megközelítési lehetőségeiről. In.: PALÁDIKOVÁCS A. (szerk.): Néprajzi csoportok kutatási módszerei 103-129. Budapest KÓS K. 1972. Az árucsere néprajza. In.: Népélet és néphagyomány 9-51. Bukarest VIGA Gy. 1980. A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedőútjai az Alföldre. EthnographiaXCl. 252-258. DER PRODUKTENTAUSCH IM VOLKSLEBEN VON RÉPÁSHUTA Die Hüttensiedlungen - gegründet im Bükk-Gebirge im XVIII. Jahrhundert - sind auf eigenartigen Gründen organisiert. Der Grund der Ansiedlung war hier die Wald und die Industriegrundstoffe, die Ansiedler waren vor allem Handwerker, Fuhrleute und Waldarbeiter. Diese Siedlungen hatten wegen ihrer geographischen Lage keine Ackerfelder, so hatten sie keine Möglichkeit, die grundsätzlichen Lebensmittelbedürfnisse selbst zu produzieren. So waren sie auf den Produktentausch mit den benachbarten landwirtschaftlichen Gebieten angewiesen. Diese Siedlungen haben in der landwirtschaftlichen Arbeitsteilung eine eigenartige Rolle gespielt: sie haben neue Gewerbe eingebürgert (zB. Glasprodukten), bzw. sie haben die neuangesiedelten Manufakturen bedient (Kalkbrennen, Kohlenbrennen, Spottaschenerzeugung). Der Grund des Daseins in den Dörfern in Mitte des Gebirges war also der Produktentausch. Eine Vermittlungsschicht zu dieser Tätigkeit musste sich nicht gestalten, alle Familien waren am Produktentausch interessiert. Die verschiedenen Schichten hatten aber an dieser Tätigkeit - der geselschaftlichen Schichtung entsprechend - verschiedene Weise teilgenommen. Den grössten Teil des Produktentausch haben die Fuhrleute gemacht, ihre Lebensweise war mobil, ihre Lage war ein Modell für die anderen, ein erreichendes Ziel für die ärmeren Gesellschaftschichten. Die organisierten Formen des Produktentausches hatten eine geringe Bedeutung, es dominieren vor allem die spontanen Formen. Bis zu den 1950-er Jahren war der direkte Produktentausch noch 187