Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

1. kép. Mészárus Cserépfaluban (Bánfalvy F. felv.) aki szamárháton vitte a meszet, az 3—4 alkalommal is megfordult egy héten. A szamárral való mészfuvarozás főleg az első világháborúig volt jelentős, 1920 körül megszűnt. A lovas és ökrös fogatokkal rendelkező fuvarosok számára a mészárulás elsősorban kiegészítő tevékenység volt, főleg a termények, ill. az élelem megszerzését szolgálta. A fogatolt állatfajtánként eltérő volt az értékesítés hatósugara is. A lovas és ökrös fogatok főleg az Alföld felé indultak. A piackörzet nehezen határolható körül, mert szinte állandóan változott a keresletnek megfelelően. Súlypontja Heves és Szolnok megye volt, de eljutottak Nógrád, ill. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéig is, egészen a román határig. Ha Heves felé indultak, akkor Jászapáti, Jászberény, Átány volt az árusítás végpontja, de eljutottak Salgótarjánig is néha. Az Alföld keleti része felé Mezőkövesd irányába indultak. Tiszafürednél keltek át a Tiszán, s lementek Nagyivánig, keresztül a Hortobágyon, egészen Balmazújvárosig. Debrecentől délebbre nemigen jártak. A Tiszán átkelve Egyek-Abádszalók irányában is haladtak, de elmentek Hajdúböszörménybe is. A kereskedés távolságának gazdasági szempontok szabtak határt. Minél messzebb vitték a meszet, annál drágábban lehetett ugyan eladni, de volt egy küszöbérték, ami fölé az árat nem lehetett emelni. Kis távolságra viszont nem volt érdemes elindulni, mert még 176