Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: Árucsere (Adatok egy termelési táj körülhatárolásához)

ÁRUCSERE ADATOK EGY TERMELÉSI TÁJ KÖRÜLHATÁROLÁSÁHOZ VIGA GYULA Kós Károly 1972-ben a következőket írta az árucserével kapcsolatban: „... az árucsere a nép foglalatosságainak egyike, gondja és gyakorlása a népélet szerves tartozéka. Ugyanakkor szerepének ismerete híján lehetetlen teljes és helyes képet nyerni bármely nép vagy néprajzi vidék sajátos vonásairól, e vonások kialakulásáról... Az árucsere az egymástól különböző javakkal rendelkezők között történik. Ahol az előállított javak azonosak, ott nem beszélhetünk árucseréről, legfennebb kölcsönzésről. Annál inkább fönnáll az áruk kicserélésének szüksége a különböző adottságú területek lakossága közt."

1 Úgy vélem, hogy az árucserével kapcsolatos vizsgálódásokra — a mai Magyarország területén - egyik legideálisabb, legtöbb tanulságot hordozó terület az Alföld és az északi hegyvidék találkozása. Ezen belül számos tanulsággal szolgálhat a Bükk-vidék sajátos életmódot folytató hegyi településeinek, ill. a kis- és nagytáji munkamegosztásba való beépülésüknek néprajzi szempontú tanulmányozása. A Bükk hegység belsejében a XVIII. században létrejött települések egészen más módon szerveződtek, mint a többi magyarországi falutelepülés, s másképpen, mint a többi telepítvényes falu zöme. Míg a korábbi népességmozgás, valamint a XVIII. századi telepítések fő motiválója a föld, ill. a mezőgazdasági tevékenység, addig az északi hegyvidék magasabb térszínein, s így a Bükk belsejében létrejött telepes falvak valójában ipari kolóniák, amelyek új iparágakat honosítanak meg (pl. üveggyártás), ill. a születő manufakturális ipart szolgálják ki tevékenységükkel (szénégetés, mészégetés, hamuzsírkészítés). Olyan területek hasznosítását tették lehetővé ezek a települések, amelyek korábban — eltérő életmódja miatt — a magyar lakosság tevékenységén, érdeklődésén kívül estek. A telepítés legfőbb tényezője itt az erdő és az ipari alapanyag, a telepesek pedig elsősorban nem parasztok, hanem kézművesek, fuvarosok és erdei munkások voltak. Mindez azt is jelentette, hogy ezek a falvak sajátos szerepet kaptak a táji munkamegosztásban, s nem lévén elegendő szántóföldjük (és nem lévén mezőgazdasági népességük), mindig is erőteljesen rá voltak utalva — a legalapvetőbb élelmiszerek tekintetében is — az árucserére. A magasan fekvő bükki falvak apró és gyenge minőségű szántóterülete a kenyérgabonaszükséglet töredékét sem termetté meg. A Bükk belsejében települt falvak (Répáshuta, Bükkszentkereszt, Bükkszentlászló) lakói közül a legtöbb földet birtoklók is csak 2—3 holddal rendelkeztek, amelyen még az állati takarmány is csak szűken termett meg. 1. KÓS K. 1972. 9. 171