Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Hagyományos közlekedés és szállítás

6. kép. Saroglya, íragle. Répáshuta. Paládi-Kovács A. f elv. 1979. (NKCs. F 32. 694) mogyoróhusángokat (leSka) fontak. A mogyorófa héját lehúzták és a fát esetleg kettéhasították. Hordtak vele trágyát, követ, sőt zsákhordásra is használták. A mészégetők saroglyán hordták a követ és a hasábfát a kemencéhez (pec, vapena pec).'

l Miközben ők cipekedtek, ökreiket a közeli erdei tisztások füvén hizlalták. A mai deszkasaroglya hossza 150 cm. Zsákhordáshoz, rakodáshoz nem használtak fából készült keretet, zsákhordó fát, csak a malomban dolgoztak vele. A nehéz, teli zsákokat is saroglyán vitték. Laposkötél (Síňura) minden háztartásban volt két-három darab. Ezt a répáshutai asszonyok maguk szőtték az ún. cigányszátyván. Még az 1950-es években is sok Mura készült a faluban. A főként haraszt, almozni való falapu (lieste) hazahordásához használt laposkötél hossza 6-7 méter, szélessége 2 cm.

12 A gyalogos közlekedést segítő eszközök közül a bocskor a legemlékezetesebb. A férfilakosság többsége 1927 28-ig bocskorban járt, a szénégetők még tovább is. Véleményünk szerint télen is a legjobb viselet volt, mert nem fázott benne a lábuk. A bocskor sarkára szamárpatkót rakattak a kováccsal, hogy ne csússzon. Ez hasonlít a lópatkóhoz, csak kisebb annál. Bocskorban jártak a bükkszentkeresztiek is, sőt ott még tovább tartott „a divatja", mint Répáshután. A lábbelire felcsatolható jégpatkó csak az erdőgazdaságban volt, téli időben szokták kiosztani a munkások között. A helyiek kapaszkodónak nevezték el, korábban nem ismerték. Ismeretlen a magas hóban járást könnyítő hótalp is. Sítalpat sem használtak. A falu hegyi fekvése folytán a hólé és az eső gyorsan lefolyik, vízen, sáron átgázoló gólyalábra nem volt szükségük. A gyerekek sem játszottak vele. Nem ismerik a néhány husángból összeállítható játékos csúszóeszközt sem, amit a zempléni hegyekben bakiszekérnek neveznek. Botot csak az idős emberek használnak. Szépen görcsölt, esetleg ólomberakással díszített botjaik — mint a borsodi, hevesi magyaroknak — nincsenek. Egyedül & görbe botot ismerik. 11. BAKÓ F. 1951; BAKÓ F. 1953. 366. 12.GUNDAB. 1955. PARÍKOVÁM. 1979. 457; ANDEL K. MARKUS M. 1971.388. 148