Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

jobban felvette a vizet, a borona széttolta a vakondtúrásokat, jobban nőtt rajta a fű. A boronát szükség szerint kölcsönkérték egymástól, használatáért nem vártak viszonzást. A fogas boronán kívül ismerték a vesszőboronát is, amit házilag állítottak elő, olyan módon, hogy két darab kétméteres farúd közé nyírfaágakat szorítottak. Ez a vetés utáni magtakarásra szolgált.

21 Szokás szerint simításra is használták, ilyenkor a fogas borona után akasztották. Noha előállítása nem kívánt meg különösebb szakismeretet és anyaga miatt kevésbé volt időt álló. emlékezet szerint ebből is csak 4-5 fordult elő a faluban. Még kisebb számmal rendelkezett a henger, amit eleinte egyáltalán nem használtak. Csak az 1930-as évek közepétől került sor alkalmazására, ekkor két helyen volt meg. Mindkét példányt Horváth László barkácsoló fuvaros készítette házilag. Az erős tölgyfa henger két végét vaskarikával erősítették meg, ami szögletes keretben forgott, ehhez csatlakozott az ökör vagy ló befogására szolgáló rúd. A henger keretén ülőke volt, amin a béres vagy a kocsis helyezkedett el, és úgy hajtotta az ökröt vagy a lovat.

22 Tulajdonképpen csak azok használták a hengert, akik nagyobb területet vetettek be árpával. A kaszálás megkönnyítése végett igyekeztek simábbá tenni vele a bevetett földet. Boronálás és vetés után húzatták végig a hengert, „mikor a vetés kezdett fakanni, a hantot szétnyomta". A meglehetősen súlyos hengert, hasonlóan a boronához, tulajdonosa szántóföldje szélén tartotta, a kölcsönkérők onnan vitték a maguk földdarabjára. Legfeljebb télre szállították be a lakóportára.

2 3 A talajművelés kézi eszközei közül az ásót csak a ház körül használták. Ezzel ásták fel a virágos- és veteményeskertet. A kertet különben lóval szántották meg. Egy háztartásban 2-3 ásót tartottak, aminek élét évente egyszer kikalapálták és megreszelték. Hagyományosan egyféle, gyári készítményű ásót használtak, amelyet a század eleje óta boltban szereztek be. A nyelet mindenki maga készítette el az ásóhoz. Szélesebb szerepkörnek és nagyobb igénybevételnek örvendett a kapa, amelynek több változata ismeretes. Miután a művelésbe vehető területet az erdőtől kellett elhódítani, az erdőirtáshoz nélkülözhetetlen volt az ortókapa, amin kívül csákányt is használtak a talaj feltöréséhez. Az erős, szögletes ortókapát korábban kováccsal csináltatták, de az 1910-es évektől már a boltokban vásárolható gyári termék hódított teret. Ez semmiben sem különbözött a ma is használatos formától.

24 Az ortókapából mindmáig több található egy-egy háztartásban, mert a köves, rögös irtványföld kapálásakor jó hasznát veszik. Ezzel törik össze a nagyobb rögöket, a keményebb földet is inkább ezzel lazítják fel. Ezért, ha kapálni indulnak, az ortókapát rendszerint magukkal viszik (1. kép). Az árpa mellett a másik legjelentősebb szántóföldi növény, a burgonya művelésének egyedüli eszköze a kapa. Természetesen minden más, kapálást igénylő növényt gondoztak vele a kertben is. Emlékezet szerint mindig egyfajta kapát használtak, amit kapának, 21. Hasonló célból használták a tövisboronát az egész Zempléni-hegység területén. IKVAI N. 1967. 64. 22. A zempléni hegyvidéken is újabb eredetű eszközként ismeretes a henger. BALASSA I. 1964. 65-66. 23. Hasonlóra utal a Hegyközből BALASSA I. 1964. 66. 24. Hasonló ortókapát mutat be használatának leírásával együtt Nagyhutáról BALASSA 1. 1964. 39-40. Ugyanilyen kapát hlZovnica néven közöl Rudnáról BOROSS M. 1976. 113. és 7. kép. 128