Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

/. kép. Indulás kapálásra. 2. kép. Burgonyakapálás a kertben. Paládi-Kovács A ttila felv. Selmeczi Kovács A ttila felv. krumplikapänak neveznek.

2 s A háromszögletű lapos kapafej korábban is gyári termék volt, amit a boltokban vásároltak meg. A nyelét viszont házilag készítették el, újabban már a faragással foglalkozóktól vásárolják. A kapanyél hossza 100-120 cm között váltakozott, használója magasságától függően. Egy gazdaságban legalább három kapának kellett lennie, mert a kapáláson kívül a trágyahordáshoz, építkezésnél malterkeveréshez, burgonya, bab vetéséhez, krumpliszedéshez is ezt hsználták. A virágos- és zöldségeskertben az ásón kívül villás kiskapával dolgoztak csupán. A kiskapa mindmáig kizárólag női szerszámnak számít. Minden háznál tartottak belőle egy-két darabot. A kert többi részét, ahol babot, burgonyát, kukoricát termesztettek, a tavaszi felszántás után mindig a krumplikapával munkálták meg. Ez is többnyire a nők feladatkörébe tartozott (2. kép). A köves, kavicsos, kis termőerejű talajt rendszeresen kellett trágyázni, amint mondták „ez a palaföld kívánja a trágyázást". A kerteket minden évben, a szántóföldet legalább kétévenként megtrágyázták.

26 Ezt a munkát télen végezték, szánkón vitték ki a trágyát. Ahol meredek a föld, ketten saroglyával vagy egyedül lapos kosárral cipelték fel a trágyát, amit tavasszal, közvetlenül a szántás előtt szórtak szét a földön. A munka legfontosabb 25. Megegyezik a hegyvidéken általában használatos lapos, szélesfejű kapatípussal. BALASSA I. 1964. 42-43. és 13. kép. 26. A hasonlóan mostoha adottságú gömöri Rudnán a földművelés alapja a trágyázás, amit a bőséges lom balomból nyernek. BOROSS M. 1976. 142. 9 Répáshuta 129