Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

tóterület művelésével, azóta legfeljebb a ház körüli kertekre korlátozódik a gazdálkodás, ami az egyébként is szűk körű mezőgazdasági eszközkészlet további visszaszorulását eredményezi. A földművelés eszközeinek számbavételét célszerűnek látszik a munkafolyamat sorrendjében követni. Mivel tulajdonképpeni gabonaművelés nem folyt, valamint a jobbára takarmányozásra szolgáló növények termelése sem nyúlik vissza a század elejénél korábbi időre, mindez a földművelés szerszámkészletének sajátos egyoldalúságára (a takarmány- és kapáskultúra eszközeinek túlsúlyára) és újszerűségére (a hagyományos szerszámféleségek hiányára) enged következtetni. A mezőgazdasági nagyeszközöket egyedül a talajművelő szerszámok képviselik. Az első ekék, amelyeket a faluban használtak, félvasekék voltak, gerendelyük, ekeszarvuk, taligájuk fából készült.

16 „A kerteket szántották velük 1927 előtt, öt-hat volt a faluban, egy nap alatt hárman is befejezték a munkát vele. Nem volt mindenkinek később sem, akinek nem volt fogatja, annak minek kellett volna eke. Másnak is szántott, akinek fogatja volt. Nem nagyon vettük a szántást, fuvarozással foglalkoztunk."

l 7 Az erdei legelő feltörése és használatba vétele után (1927-től) kezdtek megjelenni a vasekék, amelyeket Miskolcon szereztek be. De ezek száma sem érte el a tízet. Az eke elé jobbára ökröt fogtak, mert jobban bírta a munkát és a rossz erdei utakon is biztosabban tudtak vele közlekedni. A kerteket viszont egy lóval szántották meg, ha nem volt nagyon meredek. Évente általában egyszer szántottak, az árpa alá ősszel, a burgonyának pedig tavasszal. „Fölfelé-lefelé mentek a szántással. Első évben a közepin, másik évben a két szélin. Azért, hogy vegyüljön a föld."

18 Az őszi szántást tavasszal boronával lazították meg. Amint mondták: „ősszel jó mélyen megszántottunk, tavaszkor boronáltunk". Manapság már csak néhány vasborona található a faluban, korábban azonban fából készített fogas branávdl dolgoztak. Ezeket az eszközöket egy helybeli gazda (Horváth László) készítette az 1920-30-as években. A rácsozott erős tölgyfa keretbe pedig a helyi kovács rögzítette a szögletes vasfogakat.

19 A faboronára úgy emlékeznek, hogy „sugárra volt, eleje szűkebb, háta szélesebb, minden kockába volt egy vasszög betéve. Faborona csak három volt a faluban, kevés volt a föld, csak krumplit ültettek, 1927-28-tól kezdett inkább lenni a borona."

20 Az egybehangzó vélemények szerint 3—4 boronánál többet sohasem tartottak a faluban, az is főleg azóta vált szükségessé, amióta jobban kezdték termeszteni az árpát. Később is csak akkor boronáltak, ha árpát vetettek. Ezenkívül a rétet is megboronálták időnként, mert így az 16. Feltehetően a Vidacs-eke típusához tartoztak ezek az eszközök. Történeti-tipológiai értékelését adja BALASSA I. 1973. 421-427. 17. Elmondta Sir Bertalan (1902). 18. Elmondta Mátrai László (1896). 19. Az emlékezet szerint a trapéz alakú faborona teljesen megegyezik a Rudnáról (Csehszlovákia) közölt eszköztípussal. Vö. BOROSS M. 1976. 117. és 10. kép. Ennek analógiái kelet felé is megmutatkoznak, mint újabban (a XX. század elejétől) elterjedő eszköztípus. Vö. MOLTSCHANOVA L. A. 1972. 224. és lO.b. kép. 20. Elmondta Sir Bertalan (1902). 127