Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Selmeczi Kovács Attila: A mezőgazdasági eszközkultúra

vizsgálatok a népi gazdálkodás egyes témaköreinek monografikus feltárásában is egyre erőteljesebben jelentkeznek.

7 A különböző irányultságú és módszerű eszközkutatások mind megegyeznek abban az alapvető szemléletben, hogy a munkaeszközöket elsőrendűen a paraszti gazdálkodás összefüggéseibe állítják, az eszközöket szerszám voltukban vizsgálják, szem előtt tartva a szerszámok és azok használóinak szoros kapcsolatát.

8 Ezen lényeges szempontot a jelen feldolgozás is igyekszik érvényesíteni, noha az eddigi példáktól eltérően egy nem mezőgazdasági profilú település nyújtja vizsgálata tárgyát. A mezőgazdasági termelés számára rendkívül mostoha adottságú Répáshuta lakosságát mindmáig elsőrendűen az erdő tartja el. A múlt század második felében a mészkőbányászat és üvegkészítés révén fejlődésnek indult település lakói az alapvető élelmiszerüket, a gabonát és más mezőgazdasági terméket kezdettől távolabbi vidékekről, főképpen az Alföldről szerezték be.

9 A Bükk hegység erdőterületeiből irtással nyert csekély szántóföldek és a lakóportákhoz kapcsolódó szűk kertek csupán a zöldségfélét, valamint a fuvarozáshoz nélkülözhetetlen állatállomány takarmányszükségletének egy részét biztosították.

10 A lakosság túlnyomó többsége az erdőgazdaság alkalmazottja.

11 A visszaemlékezések szerint a század első felében a falu egyharmada kézi munkás: favágó, mészégető, szénégető volt, a többi pedig fuvarozott.

12 Az 1930-as években 40 körüli - jobbára ökrös - fogattal vállaltak a falubeliek bérfuvarozást az erdőgazdaságnál.

13 Kizárólag mezőgazdasági munkából senki sem élt, a földművelés és az állattartás alárendelt szerepet töltött be a település életében. A század elején a közbirtokossági erdőrészből irtással szerzett, majd 1927-ben a községi legelő feltörése nyomán előálló kb. 80 kat. holdnyi szántóból 1-2 holdnál senkinek sem jutott több.

14 A rendszeresen trágyázott gyenge erdei palaföldben szinte kizárólag csak burgonyát, árpát, lucernát és lóherét termesztettek. A búza és kukorica nem érett be.

15 Az 1970-es években végleg felhagytak a szán7. Vö. PALÁD1-KOVÁCS A. 1979. 8. FÉL E.-HOFER T. 1961. 491-492. 9. VIGA Gy. 1980. 252. 10. 1935-ben a település 2917 holdas határából 2072 kh az erdő és csak 34 kh a szántó. 1965-ben Répáshután 64 D-öl szántó jutott egy lakosra. VERES L. 1980. 24-25. 11. 1980-ban a lakosság száma 647 fő, a keresó'k 72%-a az erdészetnél dolgozik. ORLICZK1 K. 1980. 37. 12. Az erdő meghatározó szerepét és a foglalkozási ágakat vizsgálja KOLODZEY Z. 1970., MÁDAI Gy. 1980., ORLICZKI K. 1980. 13. 1935-ben a faluban tartott 175 szarvasmarhából 5 8 igás ökör, a lovak száma 70. Ezzel szemben 1966-ban 295 szarvasmarha között csak 6 igás ökör van, a lovak száma pedig 38. VIGA Gy. 1980. 253. 14. Az irtással nyert községi legelő két részből állt, a Malinyács nevű erdőrészen 80 hold körüli, a Borovnyikon pedig 150 holdnyi. Az előbbit 1927-ben, az utóbbit 1957-ben osztották fel egymás között, mindkét alkalommal nyílhúzással 55 részre. Az egyes részek a tagosításkor (1896) közbirtokossági jogot szerzettek leszármazottai szerint tovább osztódtak. A legelőfeltörések előtt csak a ház körüli kertekben és az apró egyéni irtásokon gazdálkodtak, ahol burgonyát és zöldséget termesztettek. - Mátrai László (szül. 1896) és Sir Bertalan (1902) közlése nyomán. 15. A nyugat-szlovákiai Strázover-hegység Uhrovec völgyének falvaiban is hasonló gazdálkodást folytattak. Vö. SLAVKOVSKYP. 1977. 123. kk., ugyanígy a gömöri Rudnán is. BOROSS M. 1976. 142-143. 126