Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Hevesi Attila: A falu természetföldrajzi viszonyai

völgy mentén, a D-i nyúlvány is eléri. A palaösszletekbe települt kova- és tűzkőtelérekhez helyenként majdnem tiszta kvarcerek társulnak, amelyek az üveghuták számára megfelelő nyersanyagot szolgáltattak. A község DK-i szomszédságában a Vince Pál és a Vasbánya nevű határrészek kisebb mennyiségű vasércet is rejtettek, ami a XIX. sz. első felében az újmassai „őskohó" ellátásához járult hozzá. • 3. kép. A Répáshutai-völgymedence nyugati fele A Répáshutai-völgymedence (3-4. kép) kialakulásának fő oka az eltérő kőzetösszetételből fakadó lepusztuláskülönbség. A lazább, nem karsztosodó palarétegek a külső erők — aprózódás, mállás, csapadék- és folyóvíz — hatására gyorsabban alacsonyodtak, mint a környező kemény, karsztosodó, tehát belül üregesedő, de felületileg alig vékonyodó mészkövek. A völgymedence É-i határa egybeesik a Nagy-fennsík ugyanezen tényezők miatt lepusztuláslépcsős határával (Zsérici-Nagy-Dél), amelynek tövében a palát szintén gyűrt, D—DK felé átbuktatott, triász időszaki, de ellenállóbb tüzköves szürke mészkő, majd hasonló korú és szerkezetű, tisztább, még keményebb, xm.fennsíki mészkő váltja fel. A völgymedence D-i, DK-i - ugyancsak lepusztulás-lépcsős - határa a Balla-bérc (627 m) és a Pungor-lyuk-tető (657 m) É-i, ill. É-ÉNy-i pereme. E két magaslat triász időszaki, az előbbiekkel azonos szerkezetű, ún. répáshutai mészkőbe, épül föl. Végül a völgymedencét Ny-on a Bánya-hegy-Borostyán-tető, K-en és ÉK-en a Málnás-tetőZsindelyes-tető vonulat zárja le. 11