Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Bakó Ferenc: Település és népi építkezés
A szoba mennyezete (poj'd) a hagyomány szerint paticsból, de a múlt század végétől már deszkából készült. Füredi Géza (sz. 1926) emlékezete szerint a telkükön 1951-ben elbontott, igen régi ház födémje fenyőfából volt, amit még „tutajon szállítottak". Tudjuk, hogy Máramarosból már a középkor óta érkeztek építőelemek a Tiszán és ezeket a tiszai révekből fuvarozták el kisebb-nagyobb távolságra. 3 9 Répáshutára valószínűleg úgy került el ez a fenyődeszka, hogy beszerzésének a helyszínen valami akadálya volt és az Alföldön járó meszesek hozták haza. A födémet a legrégebbi házakban mestergerenda tartotta, egy ilyet még lehetett a faluban találni (Kossuth u. 24.). Horváth János (sz. 1910) arra is emlékszik, hogy a mestergerenda alatt a szoba közepén vastag oszlop (podpira vagy slup) állt, ami az észak-magyarországi háztípus egyik jellemzője. 40 Általános volt a földpadló, amit tehéntrágyával kentek és a fal alatt sárga agyaggal mázoltak ki. Csak 1930 körül kezdett a deszkapadló elterjedni, de amikor a háború után nem lehetett deszkát (palla) kapni, betonnal helyettesítették. A régi házak külseje nem sokban különbözött a hegyaljai falvak szegényebb rétegének lakóházaitól. Répáshután általános volt a nyeregtető, a véghomlokzat felső részén vértelekkel (sčit), ami korábban fonott volt sárral betapasztva és meszelve. Közepét szív alakú padluk díszítette, amit sárga színnel kereteztek. A háron „cimpla kis ablakok voltak kint a Hutában is, itt is. Nagyon kevésnek volt vasrács rajta" (inkább csak a középületeken). A „csepp" kis ablakokba mohával tömött vánkušt dugtak a nagy hideg ellen. A pitvaron a szimpla, fenyőfa ajtó elé egy „szép kis kaput" (kapulka vagy: racka) tettek, hogy a baromfi be ne jöjjön a házba. Tornác nem volt a múlt századi házak előtt, csak sťenka, vagyis kőből, agyagból rakott ház melléke. Ott üldögéltek, beszélgettek az öregek. Tornácot (gang) csak 1930 körül kezdtek építeni, egy „körülgangos" ház is van a faluban (26. kép). Répáshután a ház használata a lakásra korlátozódott, ugyanis csak a lakásban aludtak és nem a kamrában, az istállóban vagy a csűrben is, mint a hegy alatti községekben szoktak. Gyertyán-völgyben az egyik munkáslakásban tízen éltek: szülők, 39. BAKÓ F. 1978.43. 40. BAKÓ F. 1978. 125-126. Egyesek szerint Diósgyőrben, a Majlát kocsmában is volt ilyen oszlop, amire Vidróczki neve volt ráírva, mert ott a betyár gyakran megfordult. A répáshutaiak fuvarral Miskolcra menet ott szoktak megpihenni. 115 8* 26. kép. „Körülgangos" ház tornáca. Lenin u. 13. sz.
