Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Bakó Ferenc: Település és népi építkezés

nagyszülők és hat gyerek. Priccsen, ágyon, kemencepatkán aludtak, mert a kemence mellett széles patkák voltak (27. kép). A faluban is hasonlóak voltak a körülmények, s a gyerekek még a padláson is aludtak, szénában. Az öregek vagy az istállóval egy fedél alá épített kamrában, vagy újabban a lakás hátsó helyiségében laktak (28. kép). Az általános, itt leírt répáshutai szokás mellett egyes családok más, a környező magyar falvakénak megfelelő szokás szerint nagycsaládban éltek. „A nős fiúk is itthon maradtak. Volt, hogy két testvér is megnősült és az apjukkal egy házban laktak. Együtt dolgoztak, a keresetet összeadták. Az öreg gazdasszony kezelte a pénzt, egy tálból ettek mindnyájan, nem tányérból. A legtöbb férfi az istállóban dikón, nyáron pedig a csűrben aludt". A kultúrának ez a kettőssége Répáshután az etnikum összetettségével magyarázható és valószínű, hogy a hagyomány más területén is megnyilvánul. Ez a párhuzamosság az istálló építésének módjában is megfigyelhető. Egyes régi lakások istállóit a házzal egy fedél alá építették (29. kép), másokat külön. Utóbbi esetben az istállót befogadó épületben egy kamra (hiska) is helyet kapott az öregeknek, bár 27. kép. Lakásberendezés 28. kép. Lakásberendezés a gyertyán-völgyi a faluban (1926. év), munkásházban. 1. kemence, 2. ágy, 3. asztal, 1. kemence, 2. patka, 3. ágy, 4. kaszni, 5. székek, 6. fogas 4. komót, 5. asztal, 6. lóca 29. kép. Lakóház, vele egy fedél alatt istállóval. Kossuth u. 37. sz. 116