Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán
szépen összepakliztuk , fel a hal tetejire a szekérre, oszt gyüttünk hazafele." /Csonka J./. A taktaszadai nagy huzóhálónak a részei elnevezése, az elkészítése megegyezik azzal a gyalommal, amelyről Herman Ottó ir a halászatról szóló könyvében. Iván János taktaszadai halász anynyira értett a nagyháló készitéséhez, javitásához, hogy még a Tisza mellé is elhívták hálót javitani: "olyan nagy vót, hogy átérte az Ó-Tiszát, egyik szélitül a másikig. Megreperáltam két nap." Kétközháló. Hossza két-három méter, szélessége egy-két méter. Mindkét végén karó volt, mindegyiket egy-egy ember markolta "és olyan helyütt, ahol keskeny viz vót, hogy azt átlehelett fogni véle, akkor mentek egy darabon, húzta, majd letolta a két ember, vele szemben pedig egy-két ember meghajtotta és mikor odaértek, az a két ember, aki a karókat tartotta, felemelte a hálót." /u.ő./. Dobóháló . A vetőhalászat szerszáma ez, Taktaszadán dobóhálón ak nevezik. Itt az a fajta használatos, melynek zacskó ja is van "a kisebbszerü egy méteres zacskó, a nagyobb másfélméteres zacskó. íváskor használtuk, mentünk vele a viz szélin, s mikor láttuk a hullámzást, hogy öt-hat hal összemegyen egy csomóba és pocsog, akkor bementünk a vizbe gyorsan és rádobtuk a dobóhálót a halakra, egyszóval: leborítottuk. És ha láttuk, hogy felszökött a hal és benne van már a dobóháló csúcsába, akkor bementünk oda ketten, egyikünk szedte ki és rakta a zsákunkba, a másik meg vigyázott, hogy ki ne csusszanjon a hal. Ezt a hálót is magunk csináltuk. Kerékkávát, vagy kerékráfot kerítettünk és arra csináltuk a hálót." /u.ő./. -56-
