Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Szabó Lajos: A halászat emlékei Taktaszadán

Csempely. "Két fajta csempely van. Van olyan, amit megkezdgyünk egy szemre és egy szemen végezzük a kötését. Ezt öblös csempelyn

ek, vagy teszi-veszinek nevezik. A másik fajtát parasztosan pendelcsempelyn

ek nevezik. Szaporább a kötése, kevesebb fonal kell hozzá, de kisebb az öbli. Ezzel nagyobb halat nem lehet fogni, mert a nagyobb hal, mikor feszül a csempely, egyet szökik és kimegy belőle. De az öblös cserapelyből nem. Mikor készen van a csempely, vágunk négy mogyorógallyat, mint egy rendes görbe pálcának a vastagsága, összepásszitjuk a kettőt együvé, a másikat megint keresztbe vesszük, összekötjük és erre szereljük fel a teszi-veszit. Aztán kell hozzá egy hosszú kiemelő rud, a végén egy kis pálcácska, arra zsineg van akasztva, ugy húzzuk fel a csempelyt. Ha szárazföldről teszi veszizünk, akkor a rud végit a hegyes végit a földnek támasztjuk és ugy emeljük fel. /u.ő./. Mi nem nagyon használtuk a csempelyt, inkább az orvhalászok, cigányok, azok a hidról eresztették be és madzaggal, kötéllel húzták fel a csempelyt." /Iván J.A Tapogató. A halászszerszámok közül legjobban kedvelték a tapogatót. Nemcsak a halászok, hanem kivált az alkalmi halászok, orvhalászok, még az alig serdült gyerekek is szenvedélyesen űzték ezt a halászati módot. Erre a területre ez volt a legkönnyebb halászati mód. A halászterület jórésze alacsony vizeivel, kiöntéseivel, áradások után visszamaradt lábolható mélyedésekben rekedt halállománya miatt kiválóan alkalmas volt az egyik legősibb halászati módra, a tapogatóval való halászatra: "kifizető vót a tapogató, mer vótak olyan részek, hogy versével nem lehetett, vagy szerszámmai fogni, akkor bementünk - 57 -