Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

lonnasütés fatüznél, a földön történt /AO. kép/. A tüzet többen is körülvették, guggolva, téglára ülve, vagy féltérdre ereszkedve történt a sütés. A szalonnát fémnyársra húzták, melyet maguk készitettek 4-5 mm átmérőjű hengerelt, vagy húzott drótból. A melegüzemi dolgozóké rendszerint egyszerű kivitelű volt, a műhelyi "szakmunkások" általában fényes felületű drótból készítették, csinosabb kivitelben. A nyárs hossza általában 75 cmjkörüli. Használták az un. ördög nyársa

t, melyet villás nyársn

ak is - neveztek. Annyiban különbözött a hagyományostól, hogy két ága volt, melyre a szalonnát szúrták. A gyakorlati hasznossága, hogy bőrnélküli szalonnát is lehetett rajta sütni anélkül, hogy sütés közben leesett volna a tűzbe. A szalonna nyársra tűzése az egyágu nyársaknál a szalonnabőr közelében történt. A nyárs készítési módja kétféle volt: 1/ Egy 6-8 mm átmérőjű huzalnak a végét befűrészelték, tűzbe kihajtották villa alakura és a végére karikát hajtottak. Egy darabból készült. 2/ Két darabból készített ördögnyársnál először a villáját készítették el, majd azt ráhegesztették a szárára. Ez volt a gyakoribb. Voltak, akik a fanyárs

at kedvelték. Bokrok, fiatal fák egyenes vesszőiből készítették. A szalonna sütését munkahelyek szerint többféleképpen végezték, általában fábólkészitett kis máglyákon. Volt , aki a fenyőfához ragaszkodott, mások a keményfa tüzét szerették. Végezték a gáztüzelésű kemencék nyitott ajtajánál, a kovácstüzhelysken, vagy a műhelyek fűtésére használatos széntüzelésű kályhákon. Hengerüzemekben a tüzes szálakon, vas végeken is sütöttek Al. kép/. Ez főleg télen volt előnyös, mert melegedéssel párosult. Nyáron viszont a nagy hősugárzás miatt az egyéb sütési módok a kényelmesebbek. -277 -