Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Vass Tibor: Az ózdi vasgyár munkásainak táplálkozási szokásaihoz

A szalonnát nyársra húzás ut án a nyársra merőlegesen bevagdalják 1-1,5 cm-es távolságokban. így nagyobb felületen éri a tüz, intenzivebb a sütés. Voltak, akik a nyárs végére egy fej vöröshagymát szúrtak. A nyársat általában a jobbkézben forgatták. Azt sütés közben jobbra, illetve balra forgatták. Egyik kézben egy kenyérszeletet tartottak, melyre előzőleg /nyáron/ hagymakarikákat, zöldhagymaszárat, zöldpaprikát, vagy paradicsomot szeleteltek, végül megsózták. Télen kis darab kolbászt is felszurtak a nyárs végére. A szalonnából kifolyó zsirt a kenyérre csöpögtették, közben jókat haraptak belőle. így a sütés ideje alatt ezt jóizüen el is fogyr sztották. Ezt nevezték a szalonnasütés "magyaros" módjának. A szalonnasütés alkalmával általában két jó szelet kenyér lett zsiros, a sültszalonnát pedig egy harmadik szelet kenyérrel fogyasztották el hagyma, retek, zöldpaprika, vagy paradicsom társaságában. Közben kortyolgatták hozzá az un. szűz teát /izesités nélküli tea/. A sültszalonna bőre becses csemegének számit ott. A sütésnél erre tekintettel is voltak. Aki a sültszalonna bőrét ropogósán nem szerette, sütés után - még nyársra húzott állapotban - hideg vizzel leöntötte. Ezáltal kissé megpuhult. A változatosság kedvéért a dolgozók időnként nyersen fogyasztották el szalonnájukat. A balkézben tartott kenyérszeletre tett, bőrével lefelé forditott szalonnadarabot egy ráhelyezett kenyérhéj darabbal szoritot ták a hüvelykujjak segítségévei a kenyérre és ugy vágtak belőle egy szeletet, majd egy szelet kenyeret hozzá. Az évszaktól függően nyáron a szalonnához, vagy a zsiroskenyérhez a zöldhagymán kivül retket, nyers uborkát, vagy kovásszal enyhén savanyitott uborkát et-278-