Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

lói, büntetés volt a vége, és nem lett volna jó dolog, hogy kiadta volna a megfogott azokat, akik vele voltak. 3. Favágás az uradalomban Minden télen lehetett fát vágni részibe a két nagybirtokon azoknak, akik az uradalomban tavasszal és ősszel "napot tudtak" /bizonyos számú napot ingyen dolgoztak/. Persze egy ember nem sokra ment volna, ezért a favágásnál 4-5 ember összeállt és egy kézre dolgoztak. így jutott ember a döntésre, a gallyazásra, a darabolásra. A munka végén a részét mindenki megkapta, mert egyenlő arányban osztották fel a favágásért járó fát. A» Szénakaszálás Karcsán általánosan elterjedt szokás volt régebben, hogy a szénakaszálásnál egy-egy területet osztatlan területként kaszáltak le és csak aztán osztották fel rendenként a szénát és húztak rá nyilat. így kaszálták egyidőben az uradalmakban kiosztott réteket, de a Legeltetési Társulat által kaszálóként kiosztott legelőt is. Az 1930-as évek elején azonban ez a közös munka megszűnt, és ettől az időtől kezdve a rétet osztották fel és min denki maga kaszálta le. -264-