Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán
5. Legeltetés Ez is a közösen végzett munkához tartozott, már amennyire munkának lehetett nevezni. Cséplés után a tarló és a sarjuszéna behordása után a kaszáló "beszabadult", lehetett rajta legeltetni. A legelőről felhozott jószágot ezért minden nap kihajtották a határba. Ott szabadon engedték. Néhányan összeálltak és együtt legeltették. A legeitetők egy része vigyázott a jószágra, hogy kárba ne menjen, a másik része pedig rendszerint játszott. 6. Fonás Olyan társasmunka volt, amelyet társaságban végeztek, de mindenki magának dolgozott. A társasösszejövetelek helye a fonóház volt. Külön fonóháza volt a lányoknak /több is/, a menyecskéknek és az idősebb asszonyoknak. A fonóházakban késő ősztől tavaszig fontak a hét 5 napján. A lányos fonóházakban, - mivel szombaton tilos volt a fonás - szombat este varrtak a lányok. A fonóházban nem mindenki dolgozott. A lányok fontak, a fiuk pedig beszélgettek. III. Voltak olyan társasmunkák is, amelyeknek a végzését az elöljáróság, a község vezetői rendelték el. Télen a falu határán végigvezető országút hótól való megtisztítása a falu kötelessége volt. Hóhordás, illetve hóvihar után a községi elöljáróság a kisbiró utján értesítette a családokat, hogy minden házból álljon ki egy ember havat lapátolni. A lapátolást az egy utcabeliek a saját utcájuk megtisztításával kezdték, majd a faluból ki-265-