Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

zése. Ha a kut eliszaposodott, ki kellett tisztitani, kiszedni az aljáról az iszapot. Ehhez a munkához legalább 5-6 ember kellett. Egy ember lent a kut fenekén rakta a vederbe az iszapot, a többi húzta fel és öntötte ki. A lent levő embert gyakran váltották. Általában a rokonok, szomszédok segitettek ebben a munkában. A gazda itt italt adott. Kosztot csak akkor, ha olyan sok volt a munka, hogy délig megtartott. Ki kellett tisztitani a kutat akkor is, ha valamilyen jószág belédöglott. Ez még nehezebb volt, mint a másik kuttisztitás, mert a kútban levő vizet teljesen ki kellett húzni. Itt ugy kellett dolgozni, hogy a kut vize elfogyjon, nehogy tele legyen újra, ezért szinte megállás nélkül dolgoztak. Ma ez a munka már nincs meg, mivel motoros szivattyúval könnyebb ezt a munkát végezni. 8. Sirásás, halottvirrasztás A sirásás és a halottvirrasztás olyan hagyomány a közösségi munkában, mely a legrégebbi időkig nyúlik vissza és talán a legtovább fog élni. Ma is ugy történik, mint régen történt. Bár a virrasztás nem munka, hanem inkább kötelességnek nevezhető, mégis a társasmunkák fajtái közé számithatjuk. A faluban ma is köt elezőnek érzi magára nézve mindenki, közeli-távoli rokon, ismerős, barát, tisztelő, de még a haragos is. Ha valamelyik házban meghal valaki, akkor a temetés előtti nap estéjén megjelennek a virrasztók. A halót tas háznál énekelnek, beszélgetnek, emlegetik a halott érdemeit, vigasztal-257-