Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

6. A sertésvágás Kevesebb segítő kezet igényelt más munkáknál, de mégsem lehetett segítség nélkül elvégezni. Igaz az is, hogy itt csak a testvérek, jokomák segítségéről volt szó csupán. Reggel azonban a szomszédok voltak azok, akik segítettek a sertés megfogásánál, leszurásánál. Amikor az megtörtént, a gazda egy pohár pálinkával hálálta meg segítségüket. Ezután következett a perzselés. Ez még a férfiak dolga volt, de amikor megmosták, feldarabolták a sertést , a feldolgozás munkája már az asszonyok segítségével történt meg. Kivétel itt csak a böllérkedő rokon volt. A darabolást, a sózást ó végezte és ó helyezte el a besózott darabokat a sózóteknőbe. Ugyancsak az ő irányításával történt a hurka, a kolbász, a sajt készítése is. A sertésvágáskor a segítők ételt, italt kaptak. Tort nem csináltak, de a jóembereknek lesit/kóstolót/ küldtek. Egy darab húst, kolbászt, hurkát. Amikor perzselték a sertést a kert végén, és ment arra valaki, az a szokásos köszönés helyett ezt kívánta: "Kövér legyen a kigyelmetek szalonnája!" A felelet ez volt rá: "Isten hallgassa meg." 7. Kuttisztitás 1-2 évenként került erre sor. Régen nem volt gond, mert a közös portákon, ahol több család lakott, közös volt a kut is. Talán innen maradt meg ennek a munkának a közösen való yég-256-