Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

szűk rokonságból /testvér, vagy annak a felesége/ került ki« Elég sok ember kellett a csépléshez. Két ember kellett a dobra kévevágónak. Ha nő jött a csépléshez segíteni, akkor a dobra került. Két, vagy három ember kellett a csomóra kévehányónak. Legalább három ember kellett a gép elibe zsákolásra, a zsákok cserélgetésére, a mázsalasra. 3-5 ember kellett a törekhez, 56 ember pedig a szalma kazalba rakására. A gazda a cséplésnél nem dolgozott, neki intézkedni kellett a csépléssel kapcsolatos ügyekben, megnézni a szalmakazal összerakását, felügyelni a kamrára. Csépléskor attól függően, hogy meddig tartott a cséplés,kosztot is adtak. Ha egész napos volt, reggelit, ebédet, vacsorát és pálinkát adtak a segítségnek, de ugyanígy kapta a kosztot a cséplőgép személyzete, a gépész és a két etető is. Ha a termény cséplése hajnaltól reggel 8 óráig befejeződött, akkor csak a cséplés befejeztével adtak kosztot. Mire a cséplés befejeződött, az ételnek készen kellett lenni. 5* Lakodalom, vendégség El sem lehetett képzelni ennek megrendezését segítség nélkül. A társaságban végzett munkák között ez az első helyen állt, ide elmenni nemcsak szívesség, hanem kötelesség is volt. Amikor a lakodalom napját kitűzték, az előkészület már előtte egy héttel megkezdődött a sütéssel, a gyúrással. A szakácsasszonyokat hívták. Általában a rokonság és a keresztkomák családja segédkezett, de segítettek - hívás nélkül is - a szom-254-