Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagy Géza: Társasmunkák Karcsán

így válaszoltak: "Szóra sem érdemes, hiszen az ember az emberrel mindég találkozik, meg osztán én is kerülhetek még ilyen helyzetbe." Ugyanígy szállították haza a cserepet is a vasútállomásról, a Karcsához mintegy 8 km-re levő Szomotorról és a vályogot a Karcsa-partról, vagy a Vályoghányó-gödörtől. Az építkezés megkezdésekor a segítség ásta ki az épület alapját, csinálta a sarat, végezte a segédmunkákat. Amikor este a gazda elköszönt a segítségtől, rendszerint így szólt: "Köszönöm a segítséget, mig én is megszolgálhatom." A segítséget adó csak ennyit mondott: "Nincs mit, hiszen emberek vagyunk, osztán az ember az emberrel mindig tanálkozik." Az építkezésnél napi három étkezés volt • Reggeli, ebéd, vacsora. Reggeli előtt egy pohár pálinka, majd szalonna, kolbász, vagy hus és kávé. Ebéd kétféle étel volt és itt is volt pálinka előtte, utána pedig egy pohár bor, vagy sör. Vacsorára egyféle étel és előtte is, utána is ital. Az étkezésben nemcsak a segítség, hanem a pénzért dolgozó mesteremberek is résztvettek. Ez a társasmunka állta ki legtovább az idők próbáját, mert még ma is megvan. S hogy milyen intenzitású a segítség, azt bizonyítja az, hogy egy 3 szobás családi ház építési ideje /alap, fal, tető/ 3-4 szabadszombat. Igaz, ma már úsztatott beton az alap és beton-, vagy téglablokk a fal, de a tető még a hagyományos nyeregtető. -250-