Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Tóth Judit: A telkibányai református temető

felé fekszik. Az ösztönös formaérzék máshol is a domborzathoz igazodik. A városok külső peremén lévő sirjelek mindig a templom felé néznek; a kisebb-nagyobb mélyedéseket, ill. kiemelkedéseket a sirok kör alakban követik. A templom kelet-nyugati fekvésű. Néhány sir - különösen a temető keleti oldalán - követi ezt az irányt, de mégis a domborzatnak volt nagyobb jelentősége a sir fekvésének kijelölésében. Ezeken a területeken ugyanis a templomdomb nyugati irányban emelkedik, csúcsa pedig a templom. Emelkedő partoldalra sohasem ásnak sirt merőlegesen, a sirdomb iránya csak az emelkedés irányával megegyező lehetett: kelet-nyugati irányú. Ez az elv minden esetben érvényesül - a mélyedések kivételével - amikor a domboldalra ássák a sirt. A Templomdomb megközelítőleg kör alakú, a sirok összessége természetes módon alakítja ki a koncentrikus köröket. A sirok irányának kijelölésében tehát nem az égtáj volt a tudatosan meghatározó tényező, hanem az, hogy a halott fejjel a templom felé feküdjön. Ez a temető egészét tekintve meghatározó rendezőelv. Az idők folyamán kialakult zárt rendbe azonban behatoltak a mesterséges létesítmények: az utak. A három ut sugarasan vezet a kapuktól a templom bejáratáig. A templomba járást szolgálják, a falu három részéből jövő híveket "vezetik" fel a templomhoz a dombra, azaz a legmagasabb pontra. Az utak is az épitményközpontuságot emelik ki, és nem a temetőben való eligazodást, közlekedést szolgálják. A sirok megközelítésére külön utak nincsenek. Az északi ut a templomra merőleges, a másik észak-nyugati fekvésű. Ez az oka annak, hogy a két ut két-két oldalán és az utak közötti szögben a sirok kelet-nyugati irányúak. Az elhunytak -227-