Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Dobosy László. Ózd régi települése

eltűntek a szabadkémény ek, a pitvar átalakult konyhává, a múlt szá­zad végén a buboskemence i s kikerült a szobából. Ahol két szoba volt, ott az első szobá t továbbra sem használták rendszeresen. Az a vendégek fogadására szolgált. Kályhát is csak az utóbbi időben helyeztek bele. Bútorzatát cserélték át legelőször. A konyhában rakott sparhelt et építettek. Ezt az első világhábo­rú időszakában a csikó-sparhelt , majd a 30-as évek végén a külön­böző formájú asztal-sparhelt váltotta fel. A család épületen belüli tevékenysége főleg a konyhában zajlott. Ott beszélgettek a szomszédokkal és a közeli rokonokkal. Ez volt a lakás legtöbbet használt része. Nagyon sok családnál még ma is a konyha az a helyiség, ahol a legtöbbet tartózkodnak, s a szobát csak éjszaka, vagy látogató esetében használják. A televízió nagy­mérvű elterjedése sokat változtatott ezen. A televíziót a szobá­ban helyezték el, s emiatt lényegesen több időt töltenek ott. A mezőgazdálkodás visszafejlődésével már szükségtelenné vált a termék tárolását biztosító kamra, vagy gabonás . Ezt alakították szobává, ez lett a hátsó szoba. Tulajdonképpen ez látta el a háló­szoba feladatát. Benne kezdetben dobkályha, majd a vaskályha biztosította a meleget. A gabonás után az istálló következett a házzal egy fedél alatt. Ezt is átalakították szobává, s a legtöbb család ezt kiadta bérbe. A kisbirtokos termést őrző lakóháza igy alakult át a század­forduló idejében gyári munkás lakóházává. -21

Next

/
Oldalképek
Tartalom