Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)
Dobosy László. Ózd régi települése
vágyás, a gazdagság látszatának keltése érdekében alkalmazták a homlokzat két oldalán kialakított falpillért az oszloprendbe sorolható oszlopfővel. A tornác kialakítását a keskeny telkek akadályozták. Mindössze 10 háznál találtam keskeny, faoszlopos tornácot. Ezek közül az átalakítások során több elvesztette eredeti jellegét, a fa mellvédet téglával cserélték fel, A tornácok oszlopain faragás nem volt. A deszka mellvédeket kifűrészelt mintákkal díszítették /7. kép/. Az egymást váltó korok, nemzedéki rétegeződések, megváltozott foglalkozások, életkörülmények a hagyományos paraszti ház elrendezésében /szoba + konyha - pitvar + kamra/ is változást eredményeztek. E változás Ózdon a múlt század végén gyorsabban ment végbe, mint a környező falvakban. A századfordulóra kialakult a községben a kétlaki munkásság , a foidmüves-gyári munkás, s mint ilyen viszonylag jobb anyagi körülmények között élt. A lakóházak átalakulásának okát tehát elsősorban a foglalkozás módosulásában látom, melyet elősegített, siettetett a gyári kolóniák kialakulása és az idegenből, más területről jobb munkások magukkal hozott szokásainak hatása. Ez kihatott mind a belső térbeni elrendezésére, mind a helyiségek funkciójának alakulására. Alaprajzilag községünkben is betartották a hagyományosan és általánosan ismert elrendezést. Az utcától indulva a következő helyiségek voltak: szoba , konyha /régebben pitvar /, kamra /régebben gabonás / és az istálló. A módosabb családoknál két szoba volt. Az utcafelőlit első szobá nak nevezték, utána a konyha és egy szoba következett. Az igényesség növekedésével, a lakóházak átalakítása során
