Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Kelemen Imre: Komaság és keresztelő Hétben

továbbra is tegezve tisztelték meg egymást. Ahogy nőttek a keresztgyerekek, ugy maradoztak le az ajándékok. Hiszen a nagy fiúnak és a nagy leánynak már nem illett cukorkákat, diót, stb. vinni. Drágább ajándékokra viszont lnem telt. De nem is volt rá igény és természetesen tartották, hogy ez igy van. Az adatközlők emiitik, hogy amikor a keresztfiu megnősült, vagy a keresztieány férjhez ment, akkor illett mint keresztszülőket az esküvőre meghívni, és azon viszont résztvenni. Ilyenkor a keresztszülők ajándékokat vettek a keresztgyereknek. Természetesen az ajándékok is jóvalta szerényebbek voltak a mostaninál. Hiszen pénz nem volt sok. Megtette nászajándéknak néhány edény, poharak, néhány törülköző, stb. A komaasszonynak volt egy speciális feladata is. Ő volt az, aki a "

komakendő"-be több napon át vitte az ételt a gyerekágyas asszonynak. A komakendő tulajdonképpen egy egyszerű fehér vászonkendő, amibe csomagolták azt az étket , amit a gyerekágyas asszonynak szántak. Kb. 2-3 hétig mindennap vitte a komaasszony az ételt. Még dolog időben is! Naponta egyszer délbe illett vinni ételt. Főleg husieves, csirkehús, különbözőképpen elkészítve, friss kalács, stb. került a komakendőbe. A komakendőt, miután már megszűnt az ételhordás, nem adták ajándékba a szülőasszonynak. Ilyen látogatások alkalmával persze a keresztanya sohasem mulasztotta el megtekinteni, megcirógatni a keresztgyereket. Héten kitüntetésnek és nagy megtisztelésnek számított az, ha valakit keresztszülőnek hivtak meg. Lőkös Sámuel büszkén mondotta, hogy az édesapjának tizenkét keresztgyermeke volt. Vattai Ferencné még azt is elmondotta, hogy Ózdon is volt keresztgyermeke és ráadásul a keresztgyermek görög katolikus -204-