Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

egykori előfordulására, elterjedésére mutat. Ahol a pátyosz terminus megtalálható, ott korábban a rostminősítés eszköze az ecset volt.

21 Ennek igazolását látjuk abban, hogy a zempléni előfordulás valamennyi helyén a pátyosz, mint a rostminőség összekapcsolódik a pátyoszolóval, mint a minősítés eszközével, s mindkettő összekapcsolódik a rostfésű ecset, ecsellő, ecsetelő elnevezésével. A minősítő munka eredményeként nyert legjobb minőségű terméket a Zemplénihegyvidék falvaiban általánosan fej-nek nevezik. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein ezentúl ismeretes még a kender, szálkender, szál, fejszösz és szösz elnevezés.) Azontúl, hogy ez a terminus viszonylag összefüggő területet alkot, más következtetést nemigen tehetünk, hiszen az elnevezés Borsod-Abaúj-Zemplén megye más településein is megtalálható.

22 A közepes rostminőségre a pátyosz és a makóca elnevezés utal. (Borsod-AbaújZemplén megye településein a következő terminusok jelölik meg ezt a minőséget: palánt, szösz, tincs.) Mindkét elnevezés, azontúl hogy csakis a közepes rostminőséget jelöli, vonatkozhat a második, harmadik, vagy negyedik minőség megjelölésére. Ha a harmadik minőségre utal, általában makóca elnevezéssel együtt fordul elő. Ahol mindkét elnevezés egyidejű használatával találkozunk, ott biztos a két minősítő eszköz használata, s az, hogy a második minősítő eszköz neve ecset. Ahol egy minősítő eszközt használnak, ott a pátyosz a minősített termékek sorában a másodikat jelenti. Az elnevezéssel ilyen értelemben találkozunk Baskón, Mogyoróskán, Erdőhorvátin és Füzérkomlóson kívül Beret, Abaújvár, Pusztafalu, Onga, Pányok, Imola, Hegy meg, Felsőgagy, Fáj, Kovácsvágás és Megyaszó településeken.

23 Hasonlóan érdekes előfordulást mutat a makóca terminus.

24 A Zempléni-hegyvidék települései közül csak Baskón ismerik, de elterjedésének jól körülhatárolható területe van Borsod megyében, valamint a történeti Zemplén megye déli részén. A szó eredetére vonatkozóan csak feltételezéseink lehetnek, hiszen sem KniezsaL, sem BárcziG. nem mondanak semmit, de az elterjedés alapján szláv, északi szláv kultúrkapcsolat eredményére gondolhatunk.

2 5 A legrosszabb minőségű, csomós, éles, vastagabb és gyakran a tisztítás ellenére is pozdorjás, törekes, visszamaradt rostanyag jelölésére a Zempléni-hegyvidék falvaiban kizárólag a csepü terminust használják. Ez az elnevezés nemcsak itt, hanem Borsod-AbaújZemplén megye területén általánosan elterjedt, s ebbe csak szórványosan ékelődik be a kóc elnevezés.

26 A minősített, s a különböző mennyiségi formákban tárolt alapanyagot többféle munkaeszközön fonták, sodorták fonallá. A Zempléni-hegyvidék vizsgált településein ismeretes fonóeszközöket az eszköz története (fejlettségi foka), és a munka mechaniz21. SZOLNOKY Lajos 1972. 230. 22. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/a 281. 6. kép. 23. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/a 284. 7. kép. 24. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/a 284. 7. kép. 25. Vö. SZOLNOKY Lajos 1972. 230. 26. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/a 285-286. 133