Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban
musa alapján két nagy csoportba sorolhatjuk. Ennek megfelelően egyszerű, vagy kézi fonóeszközökről és kerekes rokkákról, vagy gépi fonószerkezetekről beszélhetünk. Az egyszerű, vagy kézi fonószerkezetek csoportjába tartozik a talpnélküli övguzsaly, a féltalpú guzsaly és a kéttalpú, vagy szárnyas guzsaly. A gépi fonószerkezeteknél, fejlettség és termelékenység alapján elkülöníthető az álló és a dőlt szerkezetű rokka. Az övguzsaly a Zempléni-hegyvidéken jellemzően nem fordul elő, egykori használatáról mindössze két településen szerzett ismereteink szólnak (Regéc és Mogyoróska). Az adatközlők szerint idegenből idetelepült családok hoztak magukkal olyan fonóeszközt, amely egyszerű rúd volt s azt övükbe dugták, aztán így járkálás közben tudtak róla fonni. 27 Az egyszerűbbnek tűnő erdélyi betelepülés mellett a két falu lakosságának egykor kimutatható nemzetiségi összetételére is gondolhatunk. így valószínűbbnek látszik, hogy az övguzsaly rutén közvetítéssel került a zempléni településekre. 28 Tekintve, hogy a fonóeszköz nem terjedt el a két jelzett falun belül sem, a szórványos emlékek csak egyedi használatra és nem az eszköz származására vonatkoznak, a kérdésre ezért már nem lehet egyértelmű magyarázatot találni. Az egy talpú vagy féltalpú guzsaly a hegyvidéki falvakon túl a bodrogközi és taktaközi településeken is előfordul. Használata egyik településen sem kizárólagos. Használatában és elterjedésében valószínű nagy szerepük volt a felvidéki sonkolyosoknak, vándorárusoknak és kereskedőknek, az áruikat és állataikat vásárra vivő iparosoknak és földműveseknek, vagy a nyaranként nagy számmal Alföldre igyekvő felvidéki idénymunkásoknak, summásoknak. 29 A kéttalpú guzsalyok legegyszerűbb változata a díszítés nélküli, egyetlen botból kialakított, lapos talpba rögzített botguzsaly. A visszaemlékezések szerint a századfordulótól általánosan elterjedt volt, használatát a hegyvidék településein összekapcsolják a gyermek munkára nevelésével, fonni tanulásával. Amikor a leány a 15. életévét betöltötte, és először elmehetett a fonóba, ilyen fonóeszközt már nem használt többé. A Zempléni-hegyvidék településein a kéttalpú, esztergályozott guzsaly használata általános volt. Ez a munkaeszköz a kézi guzsalyok legegyszerűbb, tömegméretekben is készíthető, időben legfiatalabb formája. Elterjedésében és használatában nagy szerepet játszott a mogyoróskai paraszti faragóközpont. A fonóeszközök másik nagy csoportját a gépi fonószerkezetek, vagy kerekes guzsalyok képviselik. Ezzel a munkaeszközzel három-négyszer annyi fonalat lehet egységnyi idő alatt előállítani, mint a kézi guzsalyokkal. A fonal elkészítésének paraszti eszközkészletében ezek a szerkezetek a legfejlettebb fokot képviselik. 30 A vizsgált falvakba a Bodrogköz településeiről kerültek az első darabok, majd innen terjedtek tovább a Hegyköz felé. Itteni elterjedésük a század első harmadára tehető, s ebben lényeges szerepet játszottak a hegyközi, zempléni emberek, akik idénymunkára a Bodrogközbe és az Alföldre is eljártak. Egy-egy településen belüli elterjedésükben 27. FLÓRIÁN Mária 1963. DENIA 754. 43. Az erdélyi,hatáshoz lásd GUNDA Béla 1943. 28. Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1973/a és PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1966. 29. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/b 95. 30. Vö. DOBROSSY István-FÜGEDI Márta 1977/b 103. 134
