Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: A családi élet szokásai és a társadalmi viselkedés szabályai a Zempléni-hegyvidéken

A halál beállta után szükségszerűen el kellett végezni bizonyos cselekedeteket. így megállították az órákat, eloltották a tüzet, lecsukták a halott szemét, a tükröt letakarták, hogy a halott ne nézze magát. Baskón, Mogyoróskán, Óhután, Boldogkőváralján és Regécen kinyitották az ajtót, ablakot. Ha halott volt a házban, a kenyeret nem fordították szegett felével az ajtó vagy ablak felé, mert akkor a halott kívánna valamit. Ezeknek a szükségszerű cselekvéseknek az elvégzése után azonnal hozzálátnak a halott mosdatásához és öltöztetéséhez, ami mindig a hátsó házban történik. Abban az esetben, ha éjszaka halt meg valaki, csak reggel kezdtek a mosdatáshoz, öltöztetéshez. Boldogkőváralján, Fonyban és Hejcén voltak olyan asszonyok, akik az öltöztetést és mosdatást pénzért elvállalták. A többi faluban azonban a család asszonyai maguk végzik a mosdatást és az öltöztetést. A halottat ünneplőbe öltöztetik, állát fehér kendővel felkötik, kezébe pénzt tesznek. A közeli rokonságot a halál beállta után a családtagok azonnal értesítik. Hasonlóképpen valaki rögtön elmegy a paphoz is. A haláleset bejelentésétől a temetésig minden harangozáskor külön csendítenek az elhunytért is. A férfiaknak három rövid, s egy hosszú, a nőknek pedig két hosszú, s egy rövid kondítás jár. A falu többi lakóját a gyermekek értesítik, akik végigjárják a házakat, s bejelentik a halálesetet, valamint a temetés időpontját. A halott felöltöztetése után két-három napig járnak a rokonok, barátok halottat nézni. Ilyenkor éjszakánként virrasztanak az asszonyok. Virrasztani leginkább idősebb asszonyok, rokonok járnak (noha ma már mind ritkábban virrasztanak), akiket szintén a gyermekek hívtak meg. A halottat mindig az első házban ravatalozták fel. Az asztalra párnákat, szalmazsákot tettek, és arra fektették a halottat. Mindig nagyon vigyáztak arra, hogy a halott lába az ajtó felé legyen. A virrasztók a hátsó házban voltak, imádkoztak, iszogattak, beszélgettek, s időnként benéztek a halottra. A virrasztó asszonyok mindig bőséggel kaptak enni és inni. A sírt a rokonok ásták meg. Ha az elhunytnak voltak férfi keresztgyermekei, akkor azok, ha viszont csak leány keresztgyermekei voltak, akkor azok férjei ásták meg a sírt. A sírt mindig hárman ásták, de ha szükséges volt más rokonokat is hívtak segítségül. A sír megásásának csak Mogyoróskán és Óhután voltak ilyen szigorú előírásai, a többi faluban a férfirokonok közül néhányan végezték el ezt a munkát. A koporsóról mindenki még életében gondoskodott (és gondoskodik ma is), ennek megvétele nem hárult a családtagokra. A koporsókat régebben otthon készítették, az utóbbi 50—60 évben azonban már vásárolták, leggyakrabban Abaújszántón vagy Göncön. A koporsót életében mindenki a padláson tárolta (és tárolja), s igen vigyáztak rá, nehogy idő előtt tönkremenjen. A temetést leggyakrabban a halál beállta utáni harmadik napon tartották. A halottat, mielőtt a koporsóba helyezték volna, meghintették szenteltvízzel. A halott mellére rózsafüzért, keresztet, imakönyvet, fiatal leányok esetében virágot tesznek. Miközben a halottat a koporsóba teszik, a temetésen részt vevők a pap vezetésével végig énekelnek. Ezt követően indult meg a halottas menet. Elöl a koporsóvivők mentek. A koporsót 4--6-an viszik a zászlókkal felváltva, de ahol messzebb van a temető, mint pl. Boldogkőváralján, ott néha 12-en is vitték a koporsót. Mögöttük halad a pap a ministránsokkal, a szűkebb család, a rokonság, a temetésen részt vevő barátok, ismerősök. A temetésre, különösen a kisebb falvakban, mindenki hivatalos, s aki tehette el is ment, sőt még ma is elmegy. Miután a házból a halottas menet elindult, az otthon maradottak kinyi20 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 305