Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében

6. kép. Szénégető boksa. Középhuta. 1978. Peter

csák T. felv. dravinán (Óhuta) felmásztak rá, és egy fával körüldöngölték, hogy összeálljon. Ezt gyakran megismételték. Egy mile 6-10 napig ég nagyságától függően. Egy kupacba 50-80 m

3 fát is beraktak. Ha már nem füstölt, gereblyével Qirabl'e - Óhuta) és kapával (motika - Óhuta) húzták le a földet, cserelaput. Tiszta szénporral behintették, és 2-3 napig állt a szén a por alatt, hogy be ne tüzesedjen. Majd gereblyével széthúzzák a szenet, és figyelik, hogy nem tüzesedik-e. Ha kék füsttel égni kezd, vízzel locsolják. Néhány óra után krumplis kosarakba húzták a gereblyével és zsákokba csomagolták. Erre a célra ócska vászonzsákokat (szeneszsák - Mogyoróska) használtak. Egy zsákba 30-40 kg szén fért, egy szekérre 20-30 zsákot is felraktak. A szenet soha nem szállították ömlesztve. Az értékesítés háztartásokban zsákonként, nagyobb tételekben mázsánként történt. A fakereskedelemmel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy faszénnel messzebbre eljártak, a szénkereskedelem nagyobb területet ölelt fel. Szénnel a Hernád-völgy és a Hegyalja falvain, városain túl eljutottak a Bodrogközbe és a Tiszántúlra, Nyíregyháza környékére (Kisvárda, Kék, Kemecse stb.). A legtöbb szenet nyáron, cséplések idején szállították a faszénnel működő cséplőgépekhez Abaújszántóra, Göncre, Nagyhalászra, Dombrádra, Cigándra, Tiszanagyfaluba stb. Rendszerint nagyobb mennyiséget rendeltek a malmok, darálók (Telkibánya, Göncruszka, Tokaj, Cigánd, Balsa, Nyíregyháza stb.) és a kovácsok. N. Szűcs János Mogyoróskáról egyszerre 100 mázsa szenet szállított fogadott fuvarosokkal a nagyhalászi malomba. A két világháború közötti években a malmok 5-6 pengőt fizettek egy mázsa szénért. A piacokon és házaknál ettől drágábban árulták a 58