Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

tréfálkozásra adott alkalmat. 3. Szomszédkázás. Egy legény párjául választ egy leányt és a többiektől külön ülnek le. Egy bíró körbejár és ,.tetszik? " kérdéssel előbb a legényeket, majd a lányokat szólítja fel választásra. Ha a választottnak nem tetszik a választó, akkor a bíró a húzódozónak egy-két tenyeres csapással ad büntetést.

14 4. Ki ült a szamáron? Ez is vegyes játék. Egyvalaki előrehajolva leül, fejébe sapkát vagy kalapot húznak, esetleg a szemét bekötik. Másvalaki a hátára ül, de ismétlés gyanánt többen is követhetik. Ezután megkérdik: - ,.Ki ült a szamáron? " - Ha sikerül eltalálni, akkor a megnevezett ül le. A fiúk és a lányok együtt is kártyáztak disznóra (ászra) vagy tréfás találós kérdésekké mulattatták egymást. Újabb keletű vonás a pusztafalusi fonók sorbajáró jellegében az, hogy a 40-es, 50-es években, mikor a lányok befejezték a maguk fonnivalóját, azaz körbefontak már, azután eljártak egy-egy ismerős vagy rokon legény családjához is fonni, ahol minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül segítették az anya munkáját. Régen e folyamatos tevékenység monotóniáját nemcsak a fonónapok éjszakába hajló közös játékai oldották fel. hanem egyes időszakok munkatilalmai is, amelyek a helyi szokásokkal szoros kapcsolatban álltak. A kenderszöszből először karácsonyra a vastagabbat, farsang végéig pedig a vékonyat fonták meg. Andráskor (nov. 30.) nem fontak, hanem a lányok a sötét beállta után összegyűltek és megbeszélték, hogy ki melyik házhoz indul. Búzát vagy kukoricát szórtak az ablakokra s várták, hogy mit kiáltanak a bentiek. Ha azt, hogy „majd elmész!", úgy ezt a közeli férjhezmenetelnek vették, ha azt, hogy „itt maradsz!", ezzel a pártában maradás ijesztette őket.

1 s Később újra összetalálkozva ki-ki beszámolt a maga esetéről. Hazatérve még a disznóólat is megbökdösték, mert úgy tartották, hogy ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

16 Luca estjén (dec. 13.) az állandó fonóházban, később pedig egy alkalomra kibérelt nagyobb lakásban gyűlt össze a fiatalság. Az előkészületekben főként a lányok jeleskedtek. Előző este gyalogszánkóval mentek ki ez erdőre fát lopni, hogy legyen tűzrevaló a sütéshez-főzéshez. Ilyenkor hamuval szórták be a csizmájukat, hogy otthon meg ne tudják, merre jártak. Másnap, a főzés közben, amíg a fiúk távol voltak, a lányok mindegyike kilenc derelyét csinált, s azok közül három-négybe tettek cédulát. Amelyik tészta a leghamarabb jött fel a fövő víz tetejére, azt kikapták és az udvaron titokban olvasták el a papírra írott férfinevet. Mire az étel elkészült, akkorra a legények is beállítottak. Hozták a bort hangos jókedvvel. A vacsora elfogyasztása után a fonónapokon szokásos játékokkal töltötték az időt és sorra vették egymás kedvelt nótáit. Volt, aki eközben a konyhában maskurának, Lucának öltözött, és nyakába csengőt akasztva egy-egy boszorkány vagy ördög alakkal ijesztgették a fonó népét. Ezek a maskurások a szomszédos házakhoz is bezörgettek s az ablakon át a bentlevőket rémisztették. A fiatalok ezen az éjszakán hajnalig együtt maradtak, átfonták Lucát. A karácsonyig tartó fonás általában az ünnepi hét csütörtökén fejeződött be. Körülbelül a századfordulón a fiatalokéhoz hasonlóan közös fonót tartottak fenn a menyecskék és az idősebb asszonyok. Ilyenkor férfi nemigen ült be közéjük. A 20-as 14. SZINDRLY Ákos 1939. 157. e játék korábbi változatával. 1 5. A Zempléni-hegy vidékről származó adatokat rendszerezte UJVÁRY Zoltán 1975. 67. 16. UJVÁRY Zoltán 1975. 68. 342