Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

években már a nők fonója is korosztályra bomlott és sorba járóvá vált. Ide, a menyecske?, illetve az idősebb asszonyok csoportjához eljártak a férfiak is, akik a házigazdával egyuti beszélgettek, „bundára", „tromfra" durákoztak vagy filkóztak. Az idősebb asszonyok a fonás közben kerítettek sort gyermekeik jövőjének megbeszélésére, itt kommenddltak egymás leányának, fiának „megfelelő" jövendőbelit is. Az egy-egy család részére mindenkor szükséges fonálmennyiség általában farsang végére készült el. E munka bevégzését ünnepelték s kötötték össze egyrészt a fonóbeli társas vigalmak, másrészt pedig a farsang időszakának elbúcsúztatásával. Farsang végin, utolsó farsangkor még egy bált tartottak a fonóban. Ilyenkor az ital mellett a fát is a legények szerezték be. a lányok pedig húslevest és töltött káposztát főztek vacsorára. Mulatságuk - a maskurázást kivéve — hasonlóan zajlott a Luca-napi összejövetelhez. PIHENŐNAPOK ÉS ÜNNEPI ALKALMAK A paraszti közösségek tagjainak testi és szellemi felfrissülését szolgálta az egymást követő munkanapok közé iktatott hétvégi időszak. Emellett a közösségi szokás- és hagyományrend alapján évente megismétlődő különböző (családi, jeles napi, gazdasági jellegű) ünnepi alkalmak ugyancsak lehetőséget nyújtottak a pihenésre, erőgyűjtésre. Ezek, a szórakozásra szintúgy módot adó alkalmak Pusztafaluban is csaknem kizárólagosan társasági, mindannyiszor a község jelentős részét megmozgató események voltak. Fontos megjegyezni, hogy a maival ellentétben ezért is nem beszélhetünk a paraszti szórakozás öncélúságáról, hiszen a fentiek mellett alapvetően olyan fontos elemek, mint a hagyományőrzés-, gyakorlás- és átadás jellemzik. A vasárnapi ebéd után harangozásig a fiatal lányok és fiúk külön, valamelyiküknél jöttek össze s onnan indultak csoportosan a templomba. Az istentisztelet után családjukkal együtt hazamentek, de nemsokára ismét találkoztak a falu közepén vagy egyikük-másikuk háza előtt.

17 A kocsmahelyiség és a körülötte levő tér főként e napon tűnt ki mozgalmasságával. „Bevett szokás szerint a férfiak és a nagylegények vasárnap délután 20—20 fillérért egy szivart és egy félliter pálinkát kaptak." Az ismétlődő pihenőnapok délutáni óráiban felváltva, egyszer egyiküknél, másszor másikuknál jöttek össze feleségestől a komák, és beszélgettek előbb, majd énekeltek késő estig. Mivel ez a vendégeskedés körbe járt, senki sem vitt semmit, hiszen legközelebb úgyis más fogadta és viszonozta ezt. A vasárnap délutáni vagy esti táncos együttlét bizonyos szervezett formát mutató alkalmai a tavasztól őszig szabadban tartott zenés mulatságok, a hétvégi vagy kisbálok voltak. A hétvégi és az ünnepi bálok fogalmának a helyi köztudatban manapság megfigyelt keveredése nemcsak abból adódik, hogy lényegi mozzanataik a gyakorlatban nagyon is hasonlóak, hanem magyarázata lehet, miszerint az utolsó, kb. 40—50 esztendő során jelentős népi ünnepeink egy-két napra szűkültek le. (Ehhez hasonló tendencia figyelhető meg a lakodalmi szokások korábbi és mai rendjét összehasonlítva.) A gyűjtő és megfigyelő 17. A szomszédos Füzér községben vasárnap délután és este a falu területén belül a Várhoz vezető út egyik oldalán, a diófa alá jártak játszani, táncolni és beszélgetni a fiatalok (saját gyűjtés). 343