Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

szokás- és hagyományrendszerben is kiemelkedő jelentőségű.

1 ° A szösz ágyazása már szeptemberben elkezdődött s a Pusztafaluban szokásos gyakorlat szerint a kemencében vagy a sutban megszáradt kender egyenesen a tiló alá került. A munka menetét anyjától leste el már 8—10 évesen a lányka. Ennyi idős korban guzsalyra ülhetett; ekkor készítette el az apa a gyakorló, kisguzsalyt. Iskolás korukban már maguk módján fontak, anyjukkal járva az asszonyok közé. Többnyire az iskola bevégzését követő ősszel az egyidős lányokkal együtt kezdték az önálló fonást. A fonót rendszeresen bérelték régebben egy özvegyasszonytól petróleumért, babért, tojásért, ami tellett. Minden fonó lánycsapathoz esténként megfelelő korú fiú- vagy legénycsapat társult. A falu életének utolsó ötven esztendejében 2—3 vagy 3—4 csapat fonóháza működött.

11 A fonóházi estére 2—3 guzsaly fonni való szöszt vittek, amit később orsóztak. Az esti fonás sorba járó rendszere kb. a 30-as években alakult ki, főleg a csendőrség zaklatásai miatt. Ha a legények késlekedtek vagy nem tudták a fonó helyét, a lányok közül némelyek kisétáltak a kapuhoz és énekszóval jelezték, merre jöjjenek. A fonó lányokhoz suhancok is járhattak, de ha idősebb legények már ott tartózkodtak, akkor ezek elszoritották őket onnan nagy derültségre. A bérelt fonóházban a lányok körbeülték a falat, míg az asztalnál kártyáztak a legények. A századforduló tájékán általában az ül ős kecske guzsaly volt használatos, míg a kerekes guzsaly csak a 40-es évektől jött divatba. Igaz, borsos ára miatt ezután is kevesen, csupán a módosabb lányok használták. A 30-as években egyre gyakrabban volt rá példa, hogy a pusztafalusi fonóba másfelől való legények is átjártak, és viszont. A fonóház üléses helyrendje reájuk is vonatkozott. A sarkosan elrendezett karosládákon úgy ültek, hogy a lányok mindig közre vettek egy fiút. Az asztalon aszalt gyümölcs, susinka volt tálban és abból szemezgettek. A fonás legtovább tíz óráig tartott, de így sem folyamatosan. Ezután a fonó lány csapata az odatelepedett fiúkkal közös játékba, kezdett. Előbb daloltak, énekelgettek, volt hogy harmonikáját is elhozta egy legény. Legkedveltebb társasjátékok voltak:

12 l.ítt a lakat, itt a kulcs, itt az aranygyűrű . . . Egy kiválasztott vagy önként jelentkező körbejár egy rövid botocskával a kezében,

13 egy másik pedig huny. A körbejáró, miközben végigvesz mindenkit, az idézett szöveget mondja s valamelyik résre nyitott tenyérbe ejti a fadarabot. A kereső, ha kitalálja, kinél van az „aranygyűrű", leülhet és a felfedezett folytatja a hunyást. Többször is megesett, hogy a kerülő egymás utáni alkalmakkor magánál tartotta a „kulcsot", s ezért a hunyó szerepével sújtották őt is. 2. Fütyögök ... — mondja egyvalaki. Megkérdik tőle: — Kiért? — A kérdezett válaszol, ill. mond egy nevet, többnyire a neki kedvesebbét. A játék sorba járó, mivel az előbb megnevezett csak újabbat választhat s ez egyre több 10. Hegyközi vonatkozásait a munkafolyamat és a társas együttlét területeire is részletezi LAJOS Árpád 1974. 11. 1925-1930. között négy ifjúsági vagy lányfonó volt: 1. a még tanulgató kislányoké (10 12 óv) 2. a nyolc-tíz fó'bó'l álló serdülő lányoké 3. a 16-18 évesek tipikus lány fonója 4. az öreg fonó, amely a 19-21 éves korosztályból hét-nyolc főt jelentett (saját gyűjtés). 12. LAJOS Árpád 1974. 144-146. - Vö. még GYÖ'RGY Károly-KISS Irén-FARKAS Gyula 1966. 390-392. 13. Paticska néven a Zempléni-hegyvidék középső részének falvaiban (Regéc Ö- és Újhuta, l-'ony) szintén ismert játék helyi megfelelője (saját gyűjtés). 341 /