Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Kriston Vizi József: Játék és szórakozás Pusztafaluban

völgybe kb. 60—100 főnyi aratócsoport indult el. A munkát általában három hét alatt végezték el; vasárnap kivételével mindennap hajnaltól késő estig tartott a dolog. A hét utolján és a kényszerpihenők alkalmával az asszonyok megfőztek, mindenki pihent és evett-ivott. A férfiak birkóztak, virtuskodtak egymással, gyakran az egész hétre való italkészletüket is felélték. Jelesebb alkalom ottlétük alkalmával csupán a már említett lányszentelés ünnepe volt.

8 Aratási bált vagy a kepésmunka végén helyben, vagy inkább a hazatérést követő vasárnap otthon tartották meg. Fogadott zenészek muzsikája és étellel-itallal is ellátott mulatság követte a pap búzájának levágására hívott vagy fogadott fiatalok aratómunkáját. Ez a bál vasárnap délutántól a paplak előtti udvaron, néha a gyöpön vagy a kocsma előtt zajlott hajnalig. Társaságban folyt, de minden résztvevő a saját céljára végzett közös, esetenként tömeges tevékenysége volt a gomba, a vadkörte, a csipkebogyó és a tölgy makkjának gyűjtögetése, melyre gyermekek, fiúk-lányok és asszonyok egyaránt vállalkoztak. Az állandó hajolgatás miatt fáradalmas munka közben egy-egy tisztáson nyújtóztatták magukat a felnőttek, míg a fiatalok inkább játszadoztak, s ha legények, férfiak is jelen voltak, akkor szalonnát sütöttek, melegedtek a tűznél. Az őszi időszakban megszaporodó társasmunkák termést feldolgozó alkalmai között említjük meg a kukorica]'osztót. Erre egy-egy család esténként segítségül hívott rokont vagy szomszédot. Mivel a töréssel szemben ez a munka — bár monoton - könnyebben végezhető volt, így a fiatalság sokszor önként ajánlkozott lebonyolítására. Gyakran naponta is helyet változtatva segédkeztek s közben dallal, meséléssel, tréfákkal, vidám és ijesztő történetekkel vonták el a figyelmet az egyhangú tevékenységről. A háziak csemegének gyenge kukoricát főztek és azt kínálták, miközben a fiúk nevettetésül bajuszt csináltak, bekormolták a lányokat vagy a piros csövet találó számára addig követelték a csókot, amíg a választott nagy húzódozva meg nem adta. Régebben a legtöbb házhoz gyümölcsös is tartozott, amelybe elsősorban szilvafákat telepítettek. Termésének feldolgozásával kapcsolatosan legfontosabb a lekvárfőzés volt. A kertekben vagy az udvaron egyaránt folyamatosan tüzeltek az üst alá egyik reggeltől a másikig. Az állandó kavaráshoz ilyenkor segítség gyanánt fiúk-lányok szintén összejöttek és dalolva, játszadozva, a mesékre összehúzódva virrasztották át tűz mellett az éjszakát.

9 Tollfosztásra vagy ahogy Pusztafaluban is mondják tolut fosztani elsősorban rokonokhoz jártak a lányok és az asszonyok. A társasmunkának ezt az elkülönültségét elsősorban a nők által gondozott szárnyas jószágok alapos ismerete, illetve a nyert toll felhasználásában is megfigyelhető kizárólagos szerep magyarázza. A férfiakat nem is engedték a házba, mondván, hogy azok elfújják a tolut. De az óvatlanabb lányokat vagy az elbóbiskoló idősebb asszonyokat gyakran megtréfálták ezzel ők maguk is. . . A társaságban végzett, de elsősorban a saját célra történő munkavégzés és az ennek során játszó, szórakozó-szórakoztató alkalmat is jelentő fonó tevékenység a pusztafalusi 8. SZENDREY Ákos 1939. és BALASSA Iván 1964. is utalnak a kepés munkán résztvevők között az ún. kürtbíró (tréfacsináló) személyére. Gyűjtéseink során e funkcióra mi már semmiféle adatot nem találtunk. 9. E társasmunkákra és összejöveteleikre hoz példát a közeli településről (Filkeháza) PETERCSÁK Tivadar 1972. 108-113. - Uo. 1971. 298-304. 340