Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Diószagi Zsuzsa–Barna Gábor: Komlóskai mondák

19. „Mesélték, hogy a boszorkányok felülnek a szénvonóra és elrepülnek a Tokajkára." (Fehér Dávid, 83 éves) 20. „A boszorkányok a Tokaj hegyre mentek vendégeskedni. Akire haragudtak, azt felnyergelték lónak és rajta utaztak. Akit felnyergeltek, mindenre emlékezett, csak nem volt szabad elmondani." (KoritárFerencné, 73éves)' 21. „Itt volt egy asszony és az akarta rávetni a kantárt egy emberre, de az értett hozzá és kihúzta a nadrágjából a madzagot és rávetette az asszonyra. Az rimánkodott, hogy ne csináljon belőle csúfságot." (Szemán Ferencné, 73 éves) 22. „Volt itten egy magyar mester és annak három inasa. Nappal együtt dolgoztak, éjjel együtt aludtak. Az egyiket a gazdasszony mindig a szélre fektette és minden éjjel egy kantárt vetett a gyerekre, az lóvá változott és minden éjszaka megnyargalta az asszony. Ez a fiú nagyon lefogyott, amig a többiek csak hiztak, pedig egy koszton voltak. Kérdezték mindig, miért olyan sovány, de nem volt szabad elárulnia, mert akkor megölik. Végül is a haverjai kilesték, a gazdának is elmondták. Az azt tanácsolta, hogy amikor a felesége rá akarja dobni a kantárt a fiúra, kapják el és dobják az asszonyra, akkor ő fog lóvá változni. így is lett. A lesoványodott fiú nyargalta éjszaka és reggel bevitték a műhelybe és megpatkolták. Elengedték. Reggel a gazda már sokalta, hogy a felesége nem hiyja őket reggelizni és bement az asszony szobájába és ott sirt, jajgatott a felesége, hogy mindene fáj. A gazda felemelte a dunnát és látta, hogy meg van patkolva a keze és a lába, ott mindjárt meg is ölte az asszonyt." (Mackanyics Petemé, 33 éves) 23. „Fiatal koromban volt egy jól tejeló' tehenünk. Én a padon aludtam, de felébredtem, mert az istállóban csörgött a marha. Háromszor is bementem megnézni mi az, de semmit nem láttam. Mikor harmadszor mentem be, egy asszony lépett ki az istállóból és a fején volt a szoknyája. Utána mentem, de mikor kilépett a kapun, eltűnt." (Kis András, 75 éves) 24. „Régen tizenkét asszony sarlózta a búzát és nekik mondta egy ember, hogy nem hisz a boszorkányokban, mert az a padon (padláson) van és ha ad a tehénnek, ő is ad neki. Éjjel kint aludtak a csűrben és mégis egy boszorkány bement az istállóba és ott szétturt mindent. Este a tehenet odakötötték a vályúhoz, de reggelre el lett engedve és elé lett verve egy cövek és oda volt kötve. Nem lehetett a közelébe menni, mert rúgott és harapott." (Hatinger Miklósné, 45 éves) 25. „Mikor marhát ó'riztünk Pap kútnál (azért Pap kút, mert egy pap fulladt bele) arra mentek emberek éjszaka, kalap volt rajtuk. A jószág megállt és nem akart menni, amikor ezek eltűntek, a jószág is ment tovább. Mi nem láttunk semmit." (iff. Varga János, 51 éves) 26. „Az apósom kihajtotta az ökröket legelni, éjszakára. Lefeküdt és jött egy ember gatyában, széles ingben, nagy kalappal a fején. Kasza volt a vállán. Az apósom ugy megijedt, hogy betakarta a fejét. Ez után vihar lett. Reggel a szülei keresték és csak akkor bujt ki. Az ökör is elszaladt." (Kis Ferencné, 63 éves) 27. „Matisz Miklósék nagyapja mesélte, hogy a vár alatt kaszáló volt és járt oda kaszálni. Egyszer napszállta előtt megjelent egy kalapos ember és köszönt neki. ő nézte, nézte, majd nagy vihar támadt és eltűnt. Az öreg nagyon megijedt, még más alkalommal is megjelent előtte ez az ember." (iff. Varga János, 51 éves) 28. „Egyszer itten nem messze, volt tőlünk két lakodalom is egyszerre.'Jöttem haza egyedül és beleléptem az árokba. Ott volt egy vastag fűzfa, üreg volt benne és ahogy ráléptem, kiugrott belőle egy diák, piros sapka volt rajta és nadrág. Kiszaladtam az útra és kövekkel dobáltam, de már nem láttam semmit. Korábban ot befordult egy szekér az árokba és megölte az embert." (iff. Varga János, 51 éves) 19* 291